tag:blogger.com,1999:blog-11846279605120941752024-03-13T02:39:30.781+01:00Erzsi kuckójaSzép képek, versek, gyűjtemények,pps,Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.comBlogger104125tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-81691370190446843302015-05-26T06:58:00.004+02:002015-05-26T07:02:44.489+02:00Amíg nem késő.<br /><br />„21 év házasság után a feleségem arra kért, hogy vigyek el egy másik nőt egy vacsorára és utána esetleg egy mozira. Majd hozzátette:<br />"Szeretlek, de tudom, hogy ez a másik nő is szeret, és jól esne neki, ha egy kis időt együtt töltenétek..."<br />És ez a bizonyos másik nő, akivel a feleségem kért, hogy randizzak nem más volt, mint az Édesanyám, aki már 19 éve özvegy volt, viszont a munkám és a 3 gyerek miatt ritkábban tudtam látogatni, jóformán csak a nagyon jeles alkalmakkor. Még aznap este felhívtam, hogy menjünk el egy vacsorára meg esetleg egy moziba utána...<br />"Mi történt, jól vagy, minden rendben?” - kérdezte aggódva.<br />Talán nem is csodálom, viszonylag későn este hívtam és ez a meghívás eléggé váratlan is volt, mivel ilyen randink soha nem is volt még.<br />"Semmi baj nem történt, csak gondoltam jó lenne egyet vacsorázni, beszélgetni.” válaszoltam. "Csak te és én". ..Majd egy kis néma csönd után rávágta, hogy "Nagyon szeretném, ez nem is kérdés".<br />Azon a pénteken, ahogy érte mentem, hogy felvegyem a házánál egy kicsit ideges voltam, bár láttam rajta, hogy ő is elég izgatott a randi miatt. Az ajtóban várt, már a kabátját is magára vette. Még fodrásznál is volt előtte, a haja szépen begöndörítve és azt a ruhát viselte, amit a legutolsó házassági évfordulójukon vett fel. Úgy mosolygott, mint egy angyal. „Mondtam a barátnőknek, hogy randink lesz, teljesen odavoltak” szólt egyből, ahogy beült az autóba. "Alig várják, hogy meséljek mi volt a találkánkon.” Elmentünk egy hangulatos kis étterembe, úgy belém karolt mintha csak a First Lady lett volna. Éreztem, hogy milyen büszkén állt az oldalamon, mint, ahogy egy igazi anyának kell.<br />Miután leültünk, elkezdtem felolvasni a menüt, mivel nem igazán látta tisztán az apró betűket. Ahogy olvastam, nagyjából a felénél felnéztem és láttam, milyen ámulattal bámul engem, egy kedves mosollyal az arcán. „Régebben mindig én olvastam fel a menüt neked, amikor kicsi voltál.” - mondta, majd a tekintetében látszódott is, hogy elmerengett ezeken a régi szép időkön. Nagyon kellemes, jó kis beszélgetés volt.<br />Lényegében átbeszéltük kinek mik a jelenlegi dolgai, élményei stb. tehát jól elnyúlt, sőt olyannyira, hogy le is késtük a mozit is. Később, ahogy megérkeztünk a házhoz ezt mondta: „Mit szólsz egy következő alkalomhoz, de csakis ha megengeded, hogy a vendégem légy kisfiam.” Mondtam legyen, semmi gond.<br />„Milyen volt a randi?” - kérdezte a feleségem, mikor hazaértem. „Nagyon jó, sokkal jobb, mint amit elképzeltem” - válaszoltam neki lelkesen.<br />Pár nappal később édesanyám meghalt egy hirtelen szívrohamban. Nem tudtam semmit tenni, teljesen váratlan volt, így elbúcsúzni sem volt lehetőségem. Nem sokkal rá pedig jött egy boríték, egy előre kifizetett számlával, rajta az étterem neve, ahol a közös randink volt, benne egy cetlivel: "Előre kifizettem a számlát, mert nem voltam benne biztos, hogy már ott lehetek. Két főre, egyik a tiéd a másik pedig a feleségedé. Soha nem fogod megtudni, milyen fontos volt nekem az az este!<br />" Szeretlek fiam!”<br />Most már tudom, hogy milyen fontos, hogy kimondjuk: "Szeretlek” és azt a másikat akkor szeressük, amikor lehet, amikor velünk van. Semmi más az életben nincs olyan fontos, mint a családunk. Szánjunk rá elég időt és ezt akkor tegyük, amikor lehet, ne akkor, amikor már esetleg késő..." <br /><br />Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-16325434856309186972015-04-12T11:54:00.003+02:002015-04-12T12:00:59.956+02:00Az utolsó út.<br />
<br />
Egy New York-i taxis igaz története egy utolsó útjára induló idős néniről:<br />
"Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok.<br />
De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem."<br />
Egy pillanat – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón.<br />
Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.<br />
Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.<br />
- Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.<br />
Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.<br />
Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.<br />
Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?<br />
- Nem az a legrövidebb út. – vágtam rá gyorsan.<br />
- Ó, azt egyáltalán nem bánom. – mondta. Egy hospice-házba tartok.<br />
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.<br />
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. Nagyon csendesen beszélt. A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra. Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.<br />
- Mit szeretne, merre menjünk?<br />
A következő két órában bebarangoltuk a várost.<br />
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.<br />
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.<br />
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt monda: Most már mehetünk. Elfáradtam.<br />
Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró az előtetővel fedett főbejáratig vitt.<br />
Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát.<br />
Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.<br />
-Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.<br />
- Semmivel. – feleltem.<br />
- Magának is meg kell élnie valamiből. – mondta.<br />
- Vannak más utasaim is. – szereltem le.<br />
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.<br />
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak. – mondta végül: -Köszönöm.<br />
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.<br />
Egy életre zárták rá az ajtót.<br />
Aznap csak vezettem, céltalanul.<br />
Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni.<br />
Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?<br />
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.<br />
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.<br />
És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el"...Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-7718992862418056042015-02-12T06:21:00.001+01:002015-02-12T06:21:50.811+01:00Valentin nap elé<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Gyertyaláng.....</b></div>
<div class="MsoNormal">
A szálloda étterme csendes volt. Néhány asztalnál vendégek
ültek, vacsoráztak.</div>
<div class="MsoNormal">
A pultnál két pincér állt szolgálatkészen.</div>
<div class="MsoNormal">
A bárból halk zene szűrődött a súlyos, függönnyel takart,
széles ajtó nyílásán át.</div>
<div class="MsoNormal">
A férfi néhány lépés után körülnézett, megfelelő asztalt
keresett.</div>
<div class="MsoNormal">
Ritkán ült ugyanarra a helyre. Kétszemélyest választott.</div>
<div class="MsoNormal">
Ismerős, ősz hajú pincér lépett hozzá. Felvette a rendelést.</div>
<div class="MsoNormal">
A férfi intésére otthagyta a második terítéket, majd
visszatért,</div>
<div class="MsoNormal">
fehér szegfűre cserélte a vázában lévő rózsaszín virágot,</div>
<div class="MsoNormal">
és meggyújtotta a gyertyát az asztalon. </div>
<div class="MsoNormal">
Rendkívüli volt, hogy vacsora előtt pezsgőt kért.</div>
<div class="MsoNormal">
Az alkalom is, amiért a gyöngyöző italt felemelte, a fény
felé tartotta,</div>
<div class="MsoNormal">
és a pohár vékony falán át hagyta, hogy az emlékképek
megjelenjenek. </div>
<div class="MsoNormal">
Sokáig nem engedte, erőszakkal próbálta magától távol
tartani azokat.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem voltak igazán fiatalok, amikor évekkel ezelőtt itt
találkoztak.</div>
<div class="MsoNormal">
Mindketten túl a nagy csalódásokon, alig gyógyult sebek
forradásaival teletűzdelve,</div>
<div class="MsoNormal">
félve az újaktól, remélve a szép meglelését. </div>
<div class="MsoNormal">
Amikor magára maradt a kihozott étellel, eszébe jutott,</div>
<div class="MsoNormal">
hogy annak idején ugyanezt kérték.</div>
<div class="MsoNormal">
Nehezen fogott hozzá.</div>
<div class="MsoNormal">
Csak nézte a megjelenő kedves, szelíden mosolygó arcot,</div>
<div class="MsoNormal">
a félénken felrebbenő pillákat, a szürkéskék szemeket.</div>
<div class="MsoNormal">
Néhány napot még a szállodában töltöttek.</div>
<div class="MsoNormal">
A férfi meghosszabbította szabadságát, hogy az asszonnyal
együtt utazzon el.</div>
<div class="MsoNormal">
Később sokat mulattak azon, hogy nem lettek ott egymáséi,</div>
<div class="MsoNormal">
pedig mindkét szoba adott volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Később, otthon, annál inkább.</div>
<div class="MsoNormal">
Morzsolták az éveket, segítve megtalálni egymás boldogságát,</div>
<div class="MsoNormal">
együtt eloszlatni a korábbi évek félelmeit, begyógyítani
horzsolásait,</div>
<div class="MsoNormal">
kisímítani ráncait, megnyugtatni a másikat felriadva rossz
álmaiból. </div>
<div class="MsoNormal">
Most gondolt először arra,</div>
<div class="MsoNormal">
hogy emlékképeiben mindig az első találkozáskori arca
jelenik meg.</div>
<div class="MsoNormal">
Sosem a betegségtől meggyötört, sovány, sápadt arc.</div>
<div class="MsoNormal">
Szerettek volna gyereket. Nem sikerült. Végül belenyugodtak.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem akarta a férfi kitenni az asszonyt szenvedéseknek.</div>
<div class="MsoNormal">
Egymásnak éltek.</div>
<div class="MsoNormal">
Csaknem minden évben jártak itt, egy-egy rövid hetet töltve
tavasszal vagy ősszel,</div>
<div class="MsoNormal">
mikor csendesebb volt a környék.</div>
<div class="MsoNormal">
A vele egyidős ősz pincér megismerte őket. </div>
<div class="MsoNormal">
Most is, mikor egyedül jött. Látva a férfit, nem kérdezett
semmit.</div>
<div class="MsoNormal">
Az örült a néma együttérzésnek.</div>
<div class="MsoNormal">
Végzett a vacsorával.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem hagyott a tányéron semmit. Az asszony nem szerette. Most
is arra gondolt.</div>
<div class="MsoNormal">
Az étterem csendes volt. Nem akart a bárba menni.</div>
<div class="MsoNormal">
Maradt a leszedett asztalnál a dupla konyak és gondolatai
társaságában.</div>
<div class="MsoNormal">
Az ital nem tompította, csak élesítette,</div>
<div class="MsoNormal">
fájdalmasabbá tette azokat az emlékeket, amelyek felidézték
a betegséget,</div>
<div class="MsoNormal">
az asszony szenvedéseit, elvesztését, a hirtelen rászakadó,
siralmas magányt. </div>
<div class="MsoNormal">
A szépre akart gondolni.</div>
<div class="MsoNormal">
Az együttes örömökre, a közös ünnepekre, utazásokra, a soha
el nem szürkült,az egyre szenvedélyesebb szeretkezésekre.</div>
<div class="MsoNormal">
Örült, hogy most mindennél jobban sikerült ezeket magában
megjeleníteni. </div>
<div class="MsoNormal">
Egyedül volt a teremben.</div>
<div class="MsoNormal">
Az asztalok leszedve, a közelében világított a csillár.</div>
<div class="MsoNormal">
Az ősz pincér türelmesen támasztotta a pultot. </div>
<div class="MsoNormal">
A férfi, poharát a gyertyafénybe tartva, nézte a
borostyánszín italt.</div>
<div class="MsoNormal">
Felhajtotta.</div>
<div class="MsoNormal">
Menet közben még visszanézett.</div>
<div class="MsoNormal">
A pincér leszedte asztalát, és két ujjával gondosan
elcsippentette a gyertyalángot.</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7KpwiH0R2N-B31nUAeKEokhs0Xt2ihUTedLe61JI7dRYN6rQlT3YP3nKbjrHm0WVottjJDTfw5U7R3_EUmQg3CFEaVD-ibEq1PkDcdSlLPbV2FO7vxeuC43WvuEQRX9zXGNBAv8ASazXa/s1600/Valentin+nap+el%C3%A9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7KpwiH0R2N-B31nUAeKEokhs0Xt2ihUTedLe61JI7dRYN6rQlT3YP3nKbjrHm0WVottjJDTfw5U7R3_EUmQg3CFEaVD-ibEq1PkDcdSlLPbV2FO7vxeuC43WvuEQRX9zXGNBAv8ASazXa/s1600/Valentin+nap+el%C3%A9.jpg" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-10764294013311543612014-06-29T18:25:00.003+02:002014-06-29T18:29:25.802+02:00Rózsák keringővel - pps<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1V0xXLbrbPXs4LtjubZyerO9mIS0p2fURtt92IZVGOEap6D-zUuturSjvGPRgx3D-_XZu_aR_rGC0mcyL7o6neJ9KgnTGhiSCFdsBF-MVDBdLYi3Vop9Fxfh1ec1yqKKv9x3kyOtVIouI/s1600/nyit%25C3%25B3k%25C3%25A9p.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1V0xXLbrbPXs4LtjubZyerO9mIS0p2fURtt92IZVGOEap6D-zUuturSjvGPRgx3D-_XZu_aR_rGC0mcyL7o6neJ9KgnTGhiSCFdsBF-MVDBdLYi3Vop9Fxfh1ec1yqKKv9x3kyOtVIouI/s1600/nyit%25C3%25B3k%25C3%25A9p.jpg" height="256" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://onedrive.live.com/redir?resid=5ABB0F0200D4F1F9!536&authkey=!AKkeGGFYc1lQxx0&ithint=file%2c.pps" target="_blank">Letöltés</a></div>
Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-91851426295575613772014-06-21T10:57:00.001+02:002014-06-21T10:57:44.342+02:00József Attila - Csoszogi, az öreg suszter<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Csoszogi, az öreg suszter, ott ült háromlábú székecskéjén az
ablak mellett, hogy jobban lásson, amikor öltögeti a kemény hegyű szurkos
fonalat. Az ablak ugyan éppen nem mondható tisztának, a hideg is behúz rajta –
de mit tesz az Csoszoginak, az öreg suszternek, aki, h azt mondja, hogy a cipő
meglesz estére, akkor azt úgy lehet tekinteni, mintha maga az újonnan talpalt,
tükrös szélű cipő nyikorogna az ember lábán. Igaz, hogy Csoszoginak, az öreg
suszternek fűtenivalója sem igen volt, de meg ki hallott olyat, hogy egy
szegényember, egy címzetes cipészmester, aki bizony csak foltozó suszter,
októberben begyújtson a háromlábú kis vaskályhába. A kályha ilyenkor még a
padláson hűl, még előbb szuszogva le kell hozni, és lekefélni a vasporos
kefével. Csoszogi, az öreg suszter tehát az ablak mellett ült, az alacsony
asztalka előtt, amelyek keresgélni szokott, mert hisz nem lehet olyan könnyen
eligazodni a rengeteg szögletes skatulya meg kerek pléhdoboz között. Nagyon sok
a lapos skatulya, a szoba is az. Alacsony mennyezetű, mintha görnyedt volna,
mint maga Csoszogi, az öreg suszter.</div>
<div class="MsoNormal">
Hogy lehet valódi embernek ilyen kitalált neve? Úgy, hogy
néha, amikor jókedvében találták és megkérdezték tőle, hogy s mint van, azt
felelte tréfásan: „Hát csak csoszogok, csoszogok.” Persze ilyesmit nem
kérdeznek az embertől, ha bosszankodik, nála is csak alkalmakkor érdeklődtek
ebben az irányban, amikor a szeme hunyorgásán látni lehetett, hogy no, most még
meg is lehetne cirógatni, mert elérti a tréfát. Hogy öreg, az meg különösen
látnivaló, ehhez nem kell nagyon szemügyre venni a képéből körös-körül kiálló
sörtéket. S hogy suszter, azt ő maga jelentette ki, amikor valaki
talpalni-sarkalni való cipőjét hozta azzal, hogy „tessék jól megvarrni,
Csoszogi bácsi, lefeslett a kapli!” Aztán ez a valaki még hozzátette, némi
kényszeredett mosollyal: „Talpalással egyelőre nem lendítem föl a tisztes
cipészipart!” Erre Csoszogi, az öreg suszter, amint vizsgálgatván, az orra elé
tartotta az említett lábbelit, mintegy sértődötten, de lassan és határozottan
fölemelte fejét, kissé oldalról ránézett a zavart mosolyba burkolódzó
péklegényre, és bosszúsan, de önérzetes, tájékoztató hangon odamondotta:
„Suszter vagyok én, nem cipész!” Amire a péklegény még zavartabban, még
tájékozatlanabbul mosolygott, ő meg, nem kapván választ, széles fekete
hüvelykujjával nyomogatni kezdte a cipő kapliját, és a hibák tanulmányozásába
mélyedt.</div>
<div class="MsoNormal">
Csoszogi, az öreg suszterhez ezúttal egy gyerek állított be,
egy gyerkőc, piszkos szalmaszínű haján hátracsapott sapkában, amelynek hátul
úgy lógott ki a bélése, mint ami tömzsi, fekete nyelvet ölt a világra. Az
ellenző alatt fakó arc, amelyből zöldfőzelék színű szemek csillantak elő, mint
patakocskától derűs oázis a sivatagban, vagy mint a sártól szikkadt cipőre freccsent
kenőcs. Kiskabátját nagy emberre szabták, nem kisgyerekre, de nagy ember
nemigen hordhatja ekkora foltokkal a könyökén, pláne, ha a varrás mellett már
megint feslik a szövetje. A kabát alatt lógott a nadrág, gondolkodásra késztető
üleppel; szára vége ott harangozott tenyérnyire a boka fölött. És a cipő. Igen,
a cipő. Azt már javítani hozta a gyermek.</div>
<div class="MsoNormal">
– Jó napot! – mondta, amikor belépett. Olyan hangon szólt,
mintha még nem döntött volna egészen, hogy nagyon bátor legyen-e, vagy nagyon
félénk.</div>
<div class="MsoNormal">
Csoszogi, az öreg suszter csak a szemével nézett oda, meg se
mozdította a fejét.</div>
<div class="MsoNormal">
– Mit akarsz? – morogta, mint aki nem akar egészen goromba
lenni.</div>
<div class="MsoNormal">
– A mama küldött, hogy tessék kijavítani a cipőmet – felelte
a gyerek. – A mama mondta, hogy egy foltot kell rátenni és akkor tart még.</div>
<div class="MsoNormal">
– Hol az a cipő?</div>
<div class="MsoNormal">
– A lábamon – hangzott a világ legtermészetesebb hangján.</div>
<div class="MsoNormal">
Csoszogi, az öreg suszter, hallgatott és működött tovább. A
gyerek meg némán csak állt. Csoszogi unta meg hamarabb.</div>
<div class="MsoNormal">
– Talán a lábadhoz varrjam a foltot!?</div>
<div class="MsoNormal">
– Nem, nem, mingyárt levetem – lélegzett fel a gyerek.</div>
<div class="MsoNormal">
Azzal úgy állva, minden fűződzködés nélkül, lerántotta
egymás után a cipőt. Nagy tisztelettel akarta átnyújtani, tehát alig fogta és
kétszer lepottyantotta. Végül Csoszogi kirántotta a kezéből. De adta is vissza.</div>
<div class="MsoNormal">
– Ezen a cipőn nincs mit javítani.</div>
<div class="MsoNormal">
– Tessék?</div>
<div class="MsoNormal">
– Ezen a cipőn nem lehet segíteni.</div>
<div class="MsoNormal">
– De a mama mondta, hogy csak egy foltot kell rátenni. A
mama mondta.</div>
<div class="MsoNormal">
– Nem lehet. Nem állja a varrást. Kérge sincs.</div>
<div class="MsoNormal">
A gyerek vádló, könyörgő, reménytelen hangon megszólalt:</div>
<div class="MsoNormal">
– De így nem lehet benne járni!</div>
<div class="MsoNormal">
– Ne járjon a szád! – dünnyögte Csoszogi. – Nincs olyan
rossz cipő, amiben ne lehetne járni. Amelyikben nem lehet járni, az már olyan
rossz, hogy azt csináltatni se lehet.</div>
<div class="MsoNormal">
A gyerek halkan, kétségbeesetten mondta:</div>
<div class="MsoNormal">
– De a mama küldött; amikor elment a moziba, hogy hozzam el
a Csoszogi bácsihoz, majd meg tetszik csinálni. Ideadta a pénzt is mindjárt.</div>
<div class="MsoNormal">
Csoszogi erre kemény és hajthatatlan lett.</div>
<div class="MsoNormal">
– Úgy, amikor a moziba ment, mondta az anyád, hogy hozd a
Csoszogi bácsihoz! Hát mondd meg az anyádnak, azt üzeni a Csoszogi bácsi, vigye
a cipődet a moziba, majd <i style="mso-bidi-font-style: normal;">ott </i>megcsinálják!</div>
<div class="MsoNormal">
A gyerek erre, ha lehet, még jobban megijedt, szinte
siránkozni kezdett.</div>
<div class="MsoNormal">
– Nem a moziban ment a mama, hanem az Újpesti moziba
takarítani!</div>
<div class="MsoNormal">
Csoszogi hallgatagon tett-vett, dolgozott. Közben fél
szemével oda-oda pislantott az elkeseredetten helytálló, meg sem mukkanó
gyerekre. Aztán mégiscsak megszólalt, mintha csak társalogni akarna.</div>
<div class="MsoNormal">
– Te vagy annak a Vanicseknének a fia?</div>
<div class="MsoNormal">
– Én.</div>
<div class="MsoNormal">
Megint hallgattak. Csoszogi összeráncolt szemmel, látszólag
nagy gondban bőrszalagot kezdett vékonygatni.</div>
<div class="MsoNormal">
– Neked van öcséd is?</div>
<div class="MsoNormal">
– Van, meg egy húgom is.</div>
<div class="MsoNormal">
– Az öcséd is olyan csirkefogó, mint te, mi?</div>
<div class="MsoNormal">
A gyerek nem tudott mit válaszolni. Megint hallgattak. Végre
Csoszogi rezzentette meg a gyereket.</div>
<div class="MsoNormal">
– Hol az a cipő? – kérdezte, mintha csak most hallana róla
először, és lerakta az öléből a kaptafára szegezett felsőrészt.</div>
<div class="MsoNormal">
Nézte, forgatta, nyomogatta, miközben – már csak a gyerek
kedvéért is – csóválgatta a fejét. Aztán se szó, se beszéd, hozzálátott. Óriási
darab foltokat rakott az oldalára meg a talpára, különböző elhasznált bőrökből.
A gyerek közben hallgatagon letelepedett az egyik kis székecskére. Végre, vagy
másfél óra múltán, ismét lábbelinek lehetett használni a mesterművet.</div>
<div class="MsoNormal">
– Nesze, itt van.</div>
<div class="MsoNormal">
A fiú, örülve a cipőnek, de a rendkívüli foltoktól meglepetten
rebegte:</div>
<div class="MsoNormal">
– Köszönöm!</div>
<div class="MsoNormal">
És már húzta is fel. Aztán félénken feltette a kérdést:</div>
<div class="MsoNormal">
– Mit kell fizetni?</div>
<div class="MsoNormal">
Csoszogi hallgatott. A gyermek második kérdésére
odadörmögött:</div>
<div class="MsoNormal">
– Húsz fillér. – És krákogott hozzá. Aztán még, a maga
számára hozzámorogta: elég olcsó.</div>
<div class="MsoNormal">
– Tessék, Csoszogi bácsi!</div>
<div class="MsoNormal">
Egy ötvenfilléres lapult Csoszogi kemény, szikkadta markába.
Csoszogi megnézte, elővette az asztalka fiókjából ragadós pénztárcáját,
beléejtette, majd darabonként olvasva, lassan, gondolkozva, gondosan kiszedett
nyolcvan fillért, és az ujjai közt oszlopba gyűjtve, belenyomta a gyerek
kinyújtott tenyerébe.</div>
<div class="MsoNormal">
– Itt van vissza.</div>
<div class="MsoNormal">
A gyermek számolni kezdett. Kipirult, látszott, hogy
küszködik magával. Nyújtotta a számolást, ő maga úgy érezte, hogy egy
örökkévalóság óta számol. Végül nagyon kevéssé természetes hangon megszólalt:</div>
<div class="MsoNormal">
– Csoszogi bácsi, többet tetszett visszaadni.</div>
<div class="MsoNormal">
– Nem adtam én.</div>
<div class="MsoNormal">
– Én nem tudom, Csoszogi bácsi. Én ötvenfillérest adtam,
Csoszogi bácsi meg pengősből adott vissza.</div>
<div class="MsoNormal">
Csoszogi, az öreg suszter rátámadt a szegény gyerekre. Egy
feljebb vitte a hangját, míg végül mintha egészen dühbe gurult volna.</div>
<div class="MsoNormal">
– Ötvenfillérest adtál, én meg pengősből adtam vissza?
Annyira a csirkefogáson jár az eszed, hogy azt sem tudod, mit adsz ki a
kezedből? Hát azt hiszed, hogy csak úgy lopja az a szerencsétlen anyád a
pengősöket? Megszakadhat, te mag így herdálod el a keresetit! Semmirevaló
kölyök! Fogd mindjárt a pénzt, te csibész! Széthasítalak, ha meghallom, hogy az
anyádat is be akarod csapni, ha neki is csak ötven fillérből adsz vissza!
Minden falat kenyérért kár, amit beléd tömnek, te málé! Nem mész mindjárt!?</div>
<div class="MsoNormal">
A gyerek megriadt, kihátrált és becsapta maga mögött az
ajtót. De Csoszogi, az öreg suszter még sokáig morgott magában, a fonalat is
elszakította, mintha valóban nagyon haragudna.</div>
Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-41297503948994005372014-06-17T09:27:00.003+02:002014-06-17T09:27:58.486+02:00Móricz Zsigmond - A nehéz kétgarasos<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
A Balázs bácsi arany óraláncán egy régi, vörösre kopott, vaskos négykrajcáros fityegett. Vajon miért viseli azt az ormótlan jószágot, ezt a kétgarasost Balázs bácsi? Sokszor töprengtünk rajta gyerekésszel. Egy szép nyári estén a lugasban, mikor nagyon is bizalmas volt hozzánk, letelepedtünk körülötte, ki székre, ki kőre, ki a füves párkányra, és mesélt: <br /> – Hej, gyerekek, a ti Balázs bátyátok édesapjának nem volt ám arany óralánca, amelyről csak így hiúságból csüggjön egy rézgaras. De még a zsebében se sok négykrajcáros csörömpölt. Pedig lett volna szükség rá, mert mindennap tíz gyerek kért enni az asztalnál. Szegény mesterember volt az én apám, tisztességes asztalosmester. Sokat dolgozott, keveset keresett. Nem is jártunk kackiásan, mezítláb szaladgáltunk nyaranta a jó meleg porban. Én bizony, mi tűrés-tagadás, nem voltam megelégedve a sorsommal. Roppant szerettem volna legalább egyszer egy krajcárra szert tenni, hogy azt vehessek rajta, amit akarok. Gondoltam magamban: rögtön vennék piros nyelű bicskát, tarka falovat, bőrlabdát és egy marék cukrot. Ezekre vágytam abban az időben, és azt hittem, hogy ha egy krajcárt lelnék, mind megvehetném rajta.<br /> De nem kedvezett a szerencse. A mi kis falunkban, úgy látszik, senkinek sem volt elveszteni való krajcárja, legalább én nem találtam egyet sem. <br /> Hanem egyszer nagy dolog történt. Édesapám egy zsebkendő pénzt hozott haza. Valami nagy fizetést kapott meg, éspedig csupa négykrajcárosban. Kiöntötte az asztalra. Még ma is látom, milyen nagy rakás volt. Száznyolcvanhárom összesen. Aki ért a szorzáshoz, kiszámíthatja, mennyi ez. Én csak annyit tudok, hogy sok volt. Emlékszem édesapám, édesanyám nevető arcára. A testvéreim nem voltak odahaza, ezért megengedte most az egyszer édesapám, hogy a pénzzel játsszam. Szétraktam egymás mellé, beborítva vele az asztalt. Hosszú sorokban állítottam fel egymással szembe, mintha katonák volnának, csillagot, falut, tornyot csináltam belőlük. <br /> Végre rám szólt édesapám, hogy seperjem egy zacskóba mind. Bele is raktam, hanem az utolsó darab a markomban maradt, onnan a zsebembe csúszott… Elgondoltam, hogy istenem, ha ezt az egyet is beteszem, azzal már az a nagy rakás nem lesz nagyobb, én meg milyen gazdaggá lehetnék ezzel az eggyel. Azzal a zacskót bekötöttem, átadtam az apámnak, és kisuhantam az ajtón. Egyenesen a boltba vágtattam. Az úton folyvást rajta tartottam a kezem a zsebemen, és egyre tapogattam. A boltban sokan voltak, és én félreállottam, hogy míg várakoznom kell, kiválasztom, amit akarok. Csak a mesebeli bőség szarujában lehet ennyiféle mindenféle jó dolog…! A boltosné egy összetöpörödött, vén anyóka volt. Az volt a szokása, hogy furcsa, szomorú éneklő hangon mondogatta folyvást, hogy kinek mit ád. Patakné sót vett hét krajcárért. A boltosné pedig fújdogálta: <br /> – Hét krajcárért sót… hét krajcárért sót… hét krajcárért sóóót…<br /> Mikor végre kiadta a kezéből, sorra került Lábos Pista. Ez két krajcárért pipaszárat akart. A boltosné rákezdte:<br /> – Két krajcárért pipaszárat... két krajcárért pipaszárat… Nagy sokára került így rám a sor. Míg várakoztam, azalatt csuda történt. A négykrajcáros a markomban eleinte csak meghúzta magát – hanem aztán elkezdett roppant nehéz lenni. Minél tovább gondolkoztam, az arcom annál jobban égett, s annál nehezebb lett a kétgarasos. Már fájt a kezem, a karom, a vállam, a hátam, a fejem, de kivált a szívem. <br /> Végre rám került volna a sor. Már csak egy leány volt előttem. Hanem akkor aztán úgy megijedtem, hogy uzsgyé! – ki a boltból. Meg se álltam hazáig. Berontottam a szobába, odarohantam édesapámhoz, és sírva tettem a tenyerébe a borzasztóan nehéz kétgarasost. Nem tudtam egy szót se szólni, de ő kitalált mindent. <br /> – Miért hoztad vissza? – kérdezte komolyan.<br /> – Mert nagyon nehéz… – zokogtam.<br /> Ekkor aztán így szólt hozzám az édesapám:<br /> – Ez a kétgarasos a tied lesz, őrizd meg, és emlékezzél a mai napra, és jusson eszedbe, hogy milyen nehéz az ilyen kétgarasos! <br /> Hát, fiaim – végezte beszédét Balázs bácsi –, így jutott hozzám a kétgarasos, hogy örökre nyomja a lelkemet. Megmutatta a becsületes, szorgalmas élet ösvényét, amin haladtam <br /><br /> Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-42753444456300459412014-06-16T09:24:00.002+02:002014-06-16T09:24:25.228+02:00Hangulatváltozások - pps<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqiOP_KxVlsCd0WsT8KH5IHTNXsuam5Oy9yiXtxdr0TZE9GHtzTmeP0iiJ0nHHiBVmX2GccOEfPGObjxHhYOUEt-fYFk9es28v1xujxBg_xON9xhzsbEm6IbB97JXOXin0hG6dfXWxMRlU/s1600/modell.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqiOP_KxVlsCd0WsT8KH5IHTNXsuam5Oy9yiXtxdr0TZE9GHtzTmeP0iiJ0nHHiBVmX2GccOEfPGObjxHhYOUEt-fYFk9es28v1xujxBg_xON9xhzsbEm6IbB97JXOXin0hG6dfXWxMRlU/s1600/modell.jpg" height="256" width="320" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://onedrive.live.com/redir?resid=5ABB0F0200D4F1F9!535&authkey=!AFrsZ1mA6cA7xf8&ithint=file%2c.pps" target="_blank">Letöltés:</a></div>
<br />Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-3677962662461306542014-06-14T16:11:00.002+02:002014-06-14T16:21:41.225+02:00Zenedoboz - Santana - pps - GYŰJTEMÉNY<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0x_Wn_T1tP7s3ftI1gQJXe-qdOGs2lMu0F666f_9krzlW4YTR9W_ZutNEeXjEFDXUtBlJFyCgLlwFTQhBQBAfwaBIs_yZrE5ngoKaO5rikFmpCU-5PAW-mCL5FUmR0YCYTFsfYaVzLieM/s1600/Santana.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0x_Wn_T1tP7s3ftI1gQJXe-qdOGs2lMu0F666f_9krzlW4YTR9W_ZutNEeXjEFDXUtBlJFyCgLlwFTQhBQBAfwaBIs_yZrE5ngoKaO5rikFmpCU-5PAW-mCL5FUmR0YCYTFsfYaVzLieM/s1600/Santana.jpg" height="256" width="320" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://onedrive.live.com/redir?resid=5ABB0F0200D4F1F9!534&authkey=!ALenn67_kXbRTcs&ithint=file%2c.pps" target="_blank">Letöltés:</a></div>
<br />Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-82108823603607742192014-06-07T16:30:00.001+02:002014-06-07T16:30:55.338+02:00Gardaland - pps<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH90zF19u5ZfmPPvFa1s-aV7N-ybD7Yw4RJdUFRXvYj1KXQ_yFgvEDC3Rs1DWmPtDEDCRb6W6QCpSfrDQceBO88mIm4bKY_pfuJXDYJh54V1I3ctncpkw4gxnPzQtw-G3Db7BXoApzl0th/s1600/nyit%C3%B3k%C3%A9p.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgH90zF19u5ZfmPPvFa1s-aV7N-ybD7Yw4RJdUFRXvYj1KXQ_yFgvEDC3Rs1DWmPtDEDCRb6W6QCpSfrDQceBO88mIm4bKY_pfuJXDYJh54V1I3ctncpkw4gxnPzQtw-G3Db7BXoApzl0th/s1600/nyit%C3%B3k%C3%A9p.jpg" height="256" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://onedrive.live.com/redir?resid=5ABB0F0200D4F1F9!532&authkey=!AIn9mHL96eJu3-c&ithint=file%2c.pps" target="_blank">Letöltés:</a></div>
<br />Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-84484614706335787612014-05-30T08:25:00.002+02:002014-06-07T16:41:38.818+02:00Móricz Zsigmond - Ami megérthetetlen<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
Kéz a kézben mentek az utcán, Valika és Pannika. Hazafelé mentek az
iskolából. A kisutca sarkán el szoktak válni, s onnan Pannika ment a kisutcába,
Valika meg a nagyutcába.<br />
De most Valika nem eresztette el Pannika kezét, hanem húzta maga után.<br />
- Na, gyere, na, gyere, nálunk fogsz ebédelni!<br />
- Nem...<br />
- A tanító néni megmondta, muszáj.<br />
- De neem...<br />
Valika nem törődött Pannikával, vitte magával. Erősebb volt, kövérebb és
bátrabb. Pannika tudta, hogy a tanító néni megmondta Valikának, hogy kérje meg
apukát, hogy adjanak enni egy kis szegény társnőnek, hát nem bánja, Pannikának,
akivel úgyis jóban van. És mégsem akaródzott Pannikának, hogy elmenjen
Valikával ebédelni. Nem tudta, miért, csak nem akaródzott.<br />
Valika azonban tudta, hogy Pannika ma az övé, s nem engedte volna a világért
se, hogy elszökjön tőle. Erősen fogta, húzta, vitte. Büszke volt, és alig
várta, hogy a nagy vaskapun bemenjenek, akkor már Pannika nem tud megszökni.<br />
- Anyuka, anyuka! - rohant előre, s kiabálta anyukájának: - Pannika ezután
nálunk fog ebédelni húsvétig, a tanító néni mondta. <br />
Az anyuka nevetett, és összecsókolta a kislányát. Nagyon boldog volt, hogy
Valika ilyen kedves, aranyos és egészséges. És ilyen drágán tud csacsogni.<br />
- A tanító néni mondta? No, az a tanító néni...<br />
Még egyszer összecsókolta a kislányát, akkor megnézte azt a másik kislányt,
akit magával hozott.<br />
- Igaz ez, kislány?<br />
De a kislány egy szót sem szólott, csak lesütötte a szemét, és a ruhája
sarkát babrálta.<br />
Valika azonban tovább lármázott:<br />
- Mert ő szegény gyerek, és minden szegény gyereknek el kell menni valahova
ebédelni. A tanító néni mondta.<br />
Mindjárt le is kapcsolta a kis táskát a hátáról, s abból kikeresett egy
levelet, amit a tanító néni küldött anyukának.<br />
Anyuka elvette, elolvasta, s azt mondta:<br />
- Na, jól van, kislány, akkor csak tedd le a holmidat te is kint az
előszobában, aztán menjetek be a fürdőszobába, és jól mosd meg a kezedet. Te is
mosd meg azt a kis maszatos praclidat - s ráveregetett a kislánya kezére, s
aztán megcsókolgatta annak a maszatos kis kezét.<br />
Beküldte őket a fürdőszobába, s megeresztette a csapot. A víz csorgott a
fényes csőből, és anyuka a lavorba vett a vízből, azt letette egy nagyon szép
kis fehér székre, s előbb a Valika kezét jól megmosta, újra összecsókolta most
már a rózsaszínű kezecskét, s akkor azt mondta a kislánynak:<br />
- Na, most te is mosd meg a kezedet, de jól!<br />
És elment az ebédlőbe, hogy a szobalánynak megmondja, hogy még egy terítéket
tegyen az asztalra. Aztán azt mondta a lánynak: <br />
- Ugyan menjen, Rózsi, a fürdőszobába, s mossa meg annak a kislánynak a
kezét, de jól! A nagyságos úr nagyon kényes arra, hogy a gyerekek az asztalnál
tiszta kézzel üljenek.<br />
Rózsi bement a fürdőszobába. Jó volt, hogy bement, mert a Pannika még most
se dugta bele a kezét a lavorba. De ő megfogta a kislányt, s jó erősen megmosta
a kezét, az arcát is jól megmosta, s aztán kivette a hajából a saját fésűjét, s
azzal meg is fésülte.<br />
- Na - mondta megelégedetten.<br />
Most Valika és Pannika visszamertek az ebédlőbe. Éppen jókor, mert jött a
nagyságos úr, s mindjárt azt kérdezte:<br />
- Ki ez a kislány?<br />
Valika a nyakába ugrott az apukájának, s azt mondta:<br />
- Nálunk fog ebédelni húsvétig mindennap!<br />
- Ejha!<br />
- A tanító néni mondta.<br />
Anyuka röviden elmagyarázta a dolgot, és megmutatta a levelet. Pannika
ezalatt ott állott, lesütött fejjel, és várt.<br />
- Na, hogy hívnak, kislány? - mondta csöndesen az apuka.<br />
- Pannika - kiáltotta Valika.<br />
- Nem tőled kérdeztem - mondta apuka. <br />
- Mondd csak meg szépen.<br />
- Pannika - mondta erre Pannika.<br />
- Nagyon jó. Hát apádat hogy hívják?<br />
- Édesapámnak - mondta Pannika.<br />
- Te úgy hívod, de más hogy hívja?<br />
- Kendnek - mondta Pannika.<br />
- Más nevét nem tudod?... Varga János?... Vagy Kovács Mihály?... Csak van
valami neve. No! Mi a másik neve?<br />
- Nem tudom.<br />
- Ejnye, a te apád még arra se tudott megtanítani... Hát téged hogy hívnak?
- fordult a kislányához.<br />
- Valika - felelte Valika.<br />
- Jó, jó, hát engem hogy hívnak?<br />
- Apukának.<br />
- Aj, de szamár vagy, kis csacsi! Hát mások hogy hívnak engem?<br />
- Nagyságos úrnak.<br />
- Ajaj, te is ettől tanulsz már... Mondom, hogy nem jó ez a közös iskola.
Elbutítja az ilyen kis gyereket. Hát most gyerünk ebédelni, mert éhes vagyok.<br />
Leültek az asztalhoz. Valika a helyére ült, Pannikának egy székre a
szobalány párnát tett, és arra ültette fel, s nevetett rajta.<br />
Az asztalra fehér abrosz volt terítve, s fehér tányérok voltak, és fehér tál
a középen. Minden tányéron aranykarika volt belül, de Pannika tányérján nem
volt aranykarika, de az is szép volt azért.<br />
Anyuka szedett Valikának, azután szedett apukának, azután szedett saját
magának, azután szedett Pannikának is.<br />
- Szereted a levest? - kérdezte tőle, de Pannika nem felelt. <br />
Mikor apuka megette a levesét, azt kérdezte Valikától:<br />
- Hát igazán nem tudod a nevemet?<br />
- Doktor Vadkerti Antal - mondta Valika.<br />
- Na, látod, mindenkinek van neve. Minden embernek, de ez a<b> </b>te
barátnőd, ez nem tudja az apja nevét se.<br />
Pannika lehajtotta a fejét.<br />
Leves utáni húst ettek mártással. Az anyuka felvágta a húst apró darabkákra,
s a Pannikáét is felvágta, és azt mondta neki:<br />
- Villával kell enni.<br />
Pannika nézte a villát, s megpróbált vele enni, de a hús nem akart megállni
rajta.<br />
- Hadd egye csak kanállal, ahogy ő szokta - mondta apuka.<br />
Így Pannika már könnyebben meg tudta enni a húst és a mártást. Kenyeret is
aprított bele, de amikor ezen Valika nagyot nevetett, akkor elpirosodott, és
újra lesütötte a fejét.<br />
Azután tésztát kaptak. Szép, fehér tésztát, kövér túró volt rajta.
Pannikának megengedték, hogy ezt is kanállal egye.<br />
- De azután meg kell tanulnod, hogy kell enni! Látod, Valika milyen szépen
eszik.<br />
Mikor az ebédtől felállottak, apuka azt mondta:<br />
- No, kislány, most eredj szépen haza, és mondd meg apádnak, hogy jöjjön el,
mert beszélni akarok vele.<br />
Pannika abban a percben kereste a felsőruháját, felvette és ment.<br />
- Megállj csak, hát köszönni is kell! Szépen meg kell köszönni az ebédet, és
aztán, mikor az ember elmegy valahonnan, akkor köszön szépen mindenkinek...<br />
De Pannika csak állott, s nem szólott semmit.<br />
- No, majd megtanulja - mondta az apuka. - Húsvétig lesz ideje megtanulni.<br />
Ezt az apuka nagyon szépen mondta, s nevetett is, nem haragudott, de azért
Pannika csak újra lehajtotta a fejét, és elment. <br />
Valikát nem engedték ki, hogy meg ne fázzon.<br />
- Aztán megmondd apádnak, hogy rögtön jöjjön el, mert munkát akarok adni
neki.<br />
Apuka akkor lefeküdt, s egy óráig aludt, mikor felébredt, már itt is volt az
ember. Kiment hozzá a tornácra.<br />
Egy olyan szegény napszámosember állott a tornácon, nagyon rongyos ruhában,
s várt. Mikor a nagyságos úr kilépett a tornácra, levette a kalapját, s úgy
állott előtte. A nagyságos úr nagy, kövér ember volt, a másik, az kicsi volt,
sovány és rossz arcú.<br />
- Hogy híjják kendet?<br />
- Takaró János.<br />
- Jól van... Hát a kislánya itt fog nálunk ebédelni húsvétig mindennap.
Megértette?<br />
Az ember nem szólott, csak megbillentette a fejét.<br />
- Ha jól viseli magát, megkapja a kislányom levetett ruháját és cipőjét.
Mindent kap, ami neki kell, csak jól viselje magát. Kend miből él?<br />
- Munkanélküli vagyok.<br />
- Mióta?<br />
- Aratástul óta.<br />
A nagyságos úr nézte s hallgatott. Az ember is hallgatott, s a kalapját a
kezében tartotta.<br />
- Akkor mibül él?<br />
Az ember megrántotta a vállát, s tovább hallgatott.<br />
- Hány gyereke van?<br />
- Hat.<br />
- Hat?!... Hm... Hogy mer maga hat gyereket vállalni, ha nem tud nekik
keresni? No, mindegy... Hát nézze csak, barátom, a lányát elvállalom. Húsvétig
mindennap hazajön a kislányommal, és nem kell érte semmit se fizetni, érti?...
De én nem akarom, hogy maga úgy érezze, hogy ingyen tartom, hát valamit fog
érte csinálni. Ott van a favágító szín... - és megmutatta az udvar hátuljában a
színt. - Menjen oda, és vágjon fát. Vág egy kis fát, és rendben van a dolog.<br />
Ezzel megfordult, és bement a házba.<br />
Az ember is megfordult, feltette a kalapját, és elment az udvaron keresztül,
az eltakarított hóban a színig, s megkereste a fejszét. Hozzáfogott fát
hasogatni. Két óráig vágta a fát, s akkor elment. Nem szólott senkinek, csak
Rózsi, a szobalány jött be alkonyat felé, s mondta, hogy az ember már elment.<br />
- Nem baj - mondta a nagyságos úr -, ha elment, elment, pedig adni akartam
neki egy pohár pálinkát.<br />
Másnap a kislány nem ment iskolába, s nem jött ebédelni Valikával.<br />
Valika sírt, hogy nincs Pannika.<br />
- Majd eljön holnap.<br />
De Pannika nem jött többet.<br />
Pár nap múlva el is felejtették. <br />
De egy napon a nagyságos úr a városháza előtt meglátta s megismerte az
embert. Ott állott a munkanélküliek közt, és sötéten nézett. Megszólította:<br />
- Kend az a Takaró János?<br />
- Én.<br />
- Hát hol a kislánya? Miért nem jön ebédelni?<br />
Az ember nem felelt, csak hallgatott. Sok sürgetésre aztán vadul és mogorván
azt mondta:<br />
- Nem szeretem én, hogy azt firtassák, hogy a szegény mibül él.<br />
A nagyságos úr csodálkozva nézett rá, s csak annyit mondott:<br />
- Megérthetetlen. Hát nem sajnálja, hogy a kislánya koplal és éhezik? Hogy
micsoda emberek maguk, az megérthetetlen!<br />
Az ember nem válaszolt, csak elfordult, és mogorván nézett maga elé.<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-27755420363816202132014-05-17T07:33:00.000+02:002014-05-17T07:33:14.685+02:00Ablak<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Comic Sans MS";"> </span> Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.<br />Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában,a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.<br /> Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.<br /> Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. <br />A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. <br />A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. <br />Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. <br /> A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.</div>
Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-37129881835533290042014-05-13T19:40:00.001+02:002014-05-13T19:40:34.526+02:00Móra Ferenc - A pillangók királya<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->Mikor én iskolás gyerek voltam, de sok szép lepkét fogtam! <br />Egyszer valami erdőkerülő vetődött a házunkhoz. Eldicsekedtem neki egy gyönyörű pillangóval. <br />- Nem sokat ér ez, öcsém, míg meg nem szerzed hozzá a pillangókirályt is. <br />Majd kőbálvánnyá meredtem, úgy elszomorodtam. <br />- Milyen az a pillangókirály? Sose hallottam én ilyenről, könyvekben sincs lerajzolva. <br />- Hja, öcsém, nem is ösmerik ám azt a könyvcsináló urak. Én magam is csak egyszer láttam életemben, pedig én az erdőben öregedtem meg. Kék selyemszárnya van a pillangónak, piros bársonycsipkével. Nagy pörge bajusza, karbunkulus korona a fején. Arról ösmerszik meg leghamarabb, mert az úgy ragyog, mint a szivárvány. <br />Ettől a perctől fogva nem volt nekem nyugodalmam se éjjel, se nappal. Éjjel mindig a pillangókirályról álmodtam, nappal mindig azt kerestem. Összebolyongtuk a húgocskámmal az egész környéket. Megbújtunk minden bokrot, megkutattunk minden faodút. Hasztalan, hiába. Nem is láttam a pillangók királyát. <br />Egyszer a húgom megbetegedett. Jöttek-mentek az orvosok, apám-anyám egyre sírt. Én meg akkor is csak arra gondoltam, hogy most már egymagamnak kell a pillangók királyát keresni. <br />Utoljára már azt gondoltam, hogy elámított az erdőkerülő. Nincs olyan pillangókirály a világon. Ha volna, annyi sok hét óta már meg kellett volna találnom. Nagy-nagy fájdalom fogta el a szívemet, sírva borultam le egy vén tölgyfa mohos tövébe, s utoljára elnyomott az álom. <br />Nem tudom, meddig aludtam, de mikor kinyitottam a szememet, azt hittem, még csak most kezdek álmodni. Egy hajításra tőlem, vadliliom kelyhében ott ült a pillangókirály. Piros bársonycsipkével szegett kék selyemszárnya kiterjesztve, nagy, pörge bajusza tele virágmézzel. Karbunkulus koronája égett, mint a tűz, ragyogott, mint a szivárvány. Valami tíz pille, mindenféle fajtájú, rajzott körülötte. <br />Nagyot dobbant a szívem. Szerettem volna elkiáltani magamat, de még a lélegzetemet is elfojtottam, s lábujjhegyen surrantam a liliombokor mögé. Reszketve kinyújtottam a kezemet. Hogy visszahúztam, már benne volt a pillangókirály. Alig fért benne, nagy vergődéssel igyekezett kiszabadulni. Társai szomorú bugással repültek szét. <br />Repülvést mentem haza. Repített az öröm, aminél nagyobbat azóta sem éreztem. A tornácon apám, anyám zokogott egymásra borulva. Úgy megijedtem, hogy nem mertem eléjük kerülni. Lassan sompolyogtam be a konyhára. A dada a küszöbön sírdogált. <br />- Rossz fiú, ilyenkor kell hazajönni?! Margitka haldoklik. <br />Hallottam is, nem is, amit mond, rohantam be a szobába nagy ujjongva: <br />- Megvan, megvan! <br />A húgom hörögve hánykolódott kis fehér ágyán. Arca olyan volt, mint a láng, pedig a nyitott ablakon tódult befelé a hűvös esti levegő. Felém fordította bágyadt szemét. <br />- Mi van meg? <br />- A pillangókirály. <br />Hirtelen fölvillant a tekintete. <br />- Mutasd meg, bácsikám! Add nekem, bácsikám! <br />A világ egyet fordult velem. Istenkém, ha odaadom neki a pillangót, forró kezével mind leveri a tündöklő porát. Behasítja a szárnyát. Tán még a koronáját is letöri. De mikor olyan szívrehatóan könyörög. <br />- Hát nem szereted Margitkát? Nem adod ide? <br />Nagyot sóhajtottam, és lesoványodott kis kezébe tettem a lepkét. <br />- Nagyon vigyázz rá, az Isten áldjon meg. Most már add vissza, ha megnézted. <br />Nézte, nézte a gyönyörű teremtést, szelíden megsimogatta, aztán a tenyerébe fektette, és földobta a levegőbe. <br />- Eredj haza, szegény pillangókirály, a magad országába. Mért bántanának téged, mikor te se bántasz senkit. <br />Azzal befordult a fal felé. Én elsikoltottam magam, de már hiába. A pillangókirály nekivágott egyenesen az ablaknak, és úgy kilibbent rajta, hogy azt se láttam, merre száll. <br />Azt hittem, meghasad a szívem. Behúzódtam a sarokba haragos-dacosan, s ki nem mozdultam volna onnan a világért. Margitkát elővette a láz, sírt, kiabált, félrebeszélt, kis testét egyre jobban gyújtogatta a forróság. Apa, anya, orvos bácsi egyre rakosgatta rá a jeges borogatást, de nem használt semmi. Édesanyánk elájult, átvitték a másik szobába, átment vele apa is, az orvos is. Magam maradtam a beteggel. <br />Egyszerre valami zúgást hallok az ablak felől. Odatekintek, hát látom ám, hogy visszajött a pillangókirály. De nem egyedül, hanem egész országa népével. Nagy pávaszemek, rókapillék, gyászpillék, tarka szárnyú szenderek százával jöttek, tódultak be az ablakon. Legelöl a koronás pillangókirály. Odaszálltak Margitka fölé, s harmatos szárnyukkal elkezdték legyezni, hűsíteni. A pillangókirály a szeme fölé repült, s addig legyezgette, cirógatta, míg szép csendesen le nem csukódott. Akkor aztán zümmögtek, búgtak szelíden, lágyan, s egyenként kirepültek az ablakon. Utoljára maradt a pillangókirály. <br />Mire apa bejött, Margitka nyugodtan, csendesen aludt. Még mosolygott is álmában, valami nagyon szépet álmodhatott. Reggelre nem volt semmi baja se. Pár nap múlva már virágot is szedett anyukának. <br />Én sohase mondtam el senkinek, mit láttam azon az éjszakán, de azóta többet sohase fogtam pillangót. Még ma is, ha törött szárnyú lepkét látok az út porában, mindig fölemelem, és fölteszem valami faágra. Hátha meggyógyul, mint ahogy az én húgom meggyógyult. <br /><br /> <br /><br /> <br /><br /> <br /><br /> Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-2007936091201470602014-05-03T15:24:00.002+02:002014-05-03T15:27:01.418+02:00Anyák napja<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjStYvPEf6VxoWkDDHLviSQWIJakD6hO5cEgEBcR0GcWEpFzzaXTo_Vno1vF0JHaT7GOlZIdbhajZkzNqYkKkhRQ3g51VtmJiB54-FRrv4gFwdiJU-WZDavx9-nz8JokKIrFDXqoUXFfxGG/s1600/91808_2b311a700e4c24943b55c7014578ee64_large.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjStYvPEf6VxoWkDDHLviSQWIJakD6hO5cEgEBcR0GcWEpFzzaXTo_Vno1vF0JHaT7GOlZIdbhajZkzNqYkKkhRQ3g51VtmJiB54-FRrv4gFwdiJU-WZDavx9-nz8JokKIrFDXqoUXFfxGG/s1600/91808_2b311a700e4c24943b55c7014578ee64_large.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy nő attól
lesz anyává, hogy gyermeket hoz a világra.</div>
<div class="MsoNormal">
Jómagam négy gyermeknek adtam életet.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Anyák napján
először is Őket, a gyermekeimet szeretném köszönteni, hiszen általuk lettem
anya…</div>
<div class="MsoNormal">
Nem mindig sikerült jó anyának lennem, de próbálkoztam…Több-kevesebb
sikerrel…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy anyának sok
dolga van…</div>
<div class="MsoNormal">
A legfőbb dolga, hogy ANYA legyen….aki életet ad, gondoz,
ápol, tanít, jutalmaz, fegyelmez, játszik. Mesét olvas,… mond… esetleg ír..</div>
<div class="MsoNormal">
Gyermekeim egyik kedvenc meséjével köszönöm nekik, hogy
anyává tettek!</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>A két kis barát.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyszer volt, hol
nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Annak az erdőnek a szélén élt egy
szegény ember a feleségével és gyermekével. Nem volt egyéb gazdagságuk, csak
egy soványka kismalac.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Reggelente
kiengedték és a kis malacka azt eszegette egész nap, amit az erdőben talált.</div>
<div class="MsoNormal">
Egy napon a kismalac olyan messze ment az erdő bokrai
között, hogy eltévedt.</div>
<div class="MsoNormal">
Bármerre nézelődött, semerre sem találta a hazavezető utat. Búsan
leült egy vakondtúrásra és csendesen sírni kezdett. Maszatos pofikáján esőként
peregtek a könnyek. Lassan beesteledett és ő egyre szomorúbb lett.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egyszer csak a
közeli fa mögül egy aprócska tüskés állatka bújt elő.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szervusz! Te ki vagy és miért sírsz? – kérdezte.</div>
<div class="MsoNormal">
- Röfi vagyok, a kismalac. Azért sírok, mert eltévedtem.</div>
<div class="MsoNormal">
- No, ne sírj! Én Tüsi vagyok, a kis sün. Tudod mit? Legyünk
barátok! Már sötét van, az utat nem találjuk meg, de gyere velem.</div>
<div class="MsoNormal">
Azzal elindult a malacka előtt, aki óvatosan követte. Nem
sokára egy hatalmas vadrózsabokor elé értek.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
- Itt vigyázz, nehogy a tövisek
megszurkáljanak! – szólt Tüsi.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Széthajtotta a szúrós ágakat,
mely mögött egy tágas barlang volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font: 7.0pt "Times New Roman";">
</span></span>Gyere beljebb és ne félj! Itt megleszünk reggelig, s
akkor hazakísérlek.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Megvacsoráztak, megmosakodtak,
beszélgettek még egy kicsit, s utána lefeküdtek aludni.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Reggel madárcsicsergésre
ébredtek. Röfi nagyot nyújtózott, majd fürgén kibújt az ágyból. Sietve
megreggeliztek és elindultak a harmatos erdőbe, megkeresni az utat, ami az erdő
széléhez vezetett. Hamarosan meg is találták.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Röfi hálálkodva mondott
köszönetet Tüsinek az éjszakai szállásért és a finom ennivalóért.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Tüsi szerényen csak ennyit
mondott:</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
- Ne köszönj semmit, hisz barátok
vagyunk. Tudod, az őszinte barátságnál nincs szebb a világon. Biztosan te is
megtetted volna értem ugyanezt. S ki tudja, talán még te is fogsz egyszer
segíteni rajtam!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Azzal elbúcsúztak egymástól. Röfi
boldog visítozással szaladt a ház felé, ahol a szegény ember már azt hitte,
hogy egyetlen vagyonkájuk a farkas vacsorája lett.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
A gyerekek is megörültek nagyon,
hogy kis kedvencük hazatért. Röfi saját nyelvén próbálta elmesélni kalandját,
amit persze senki sem értett.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Néhány nap múlva a kismalac ismét az erdő csemegéit szedegette, amikor
ismerős hangot hallott: sírást-jajgatást. Elindult a hang irányába és szörnyű
meglepetésére Tüsit látta ott, egy rókacsapda foglyaként. Szegény kis süni
figyelmetlen volt és az egyik első lábát becsípte és eltörte a csapda.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Röfi rögtön odasietett és teljes
erejével szétfeszítette a csapdát. Óvatos mozdulattal kiemelte kis barátja
törött lábát. Két apró faágból és szederindából sínt készített a süni lábára. Gyengéden
csinálta, hogy barátjának minél kevesebb fájdalmat okozzon. Azután ágakból és
falevelekből aprócska hordágyat is csinált.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
- Jajj, de jó hogy erre jártál,
de jó, hogy rám találtál! Nem is tudom, mi lett volna velem nélküled!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
- Ne hálálkodj, hisz te mondtad,
hogy az őszinte barátságnál nincs szebb a világon! De most már ne mozogj
annyit! Feküdj ide óvatosan, s hazahúzlak.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Felsegítette sünit a hordágyra. Amint
mondta, úgy is tett. A már jól ismert vadrózsabokornál leemelte barátját és
bevitte a barlangba. Vigyáznia kellett, hogy süni tüskéi meg ne szurkálják, ne
történjen baj.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Odabent finom mozdulattal letette
az ágyra. Enni-inni is készített a csöppnyi szekrénykére, hogy süninek ne
kelljen felkelnie. Azután elköszönt, s megígérte, hogy másnap újra eljön.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
- Csak aztán el ne tévedj! –
mókázott vele süni.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
- Másnap hatalmas kosár friss
bogyóval és egy csokor mezei virággal el is jött a kismalac. És így is tett még
jó néhány napig. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Tüsi hamarosan teljesen felépült.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Aztán egy szép napon együtt
elmentek Röfiék házához. A gyerekek nagy örömmel fogadták a kis sünit is. Boldog
játszadozással teltek a napok és mind a ketten örültek, hogy ilyen jó barátok
lettek. A gyerekek is megosztották velük jókedvüket.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Még ma is vidáman játszadoznának,
ha azóta meg nem nőttek volna!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></div>
Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-66688683272364681252014-05-02T22:19:00.003+02:002014-05-02T22:19:58.922+02:00A szelén fontossága<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
A szelén két alapvető tulajdonsága a kitűnő antioxidatív
hatása és az a jótékony képessége, hogy a nehézfémeket magához köti. Mindkét
funkció védi a testi sejteket a szabad gyökök támadásától, és erősíti a
szervezet védekezőképességét. Így a kielégítő szelénellátás nagyon sok
betegségtől megóvhat. Sajnos azonban ma a legtöbb embernek messzemenő
következményekkel járó, nyilvánvaló szelénhiánya van.</div>
<div class="MsoNormal">
Elterjedt a szelénhiány</div>
<div class="MsoNormal">
A szelén egy esszenciális nyomelem, ami azt jelenti, hogy
egyrészt létfontosságú, másrészt csak nyomokban van rá szüksége a
szervezetünknek. Mindenesetre ezt a csekély mennyiséget rendszeresen be kell
vinni a táplálékon keresztül, mivel a szervezet a szelént nem képes maga
előállítani. Kizárólag a növények képesek a föld mélyén található szervetlen
szelént a gyökereiken keresztül felvenni és tárolni. Mi végül ezeknek a
növényeknek a fogyasztása révén jutunk szerves szelénhez, és így fedezhetjük
szervezetünk szelénszükségletét. Ennek előfeltétele azonban, hogy a növények
szelénben gazdag talajban fejlődhessenek. Ma azonban ez ritka eset, mert Közép-
és Észak-Európa számos területén, valamint a világ sok más régiójában a talajok
ijesztően szegények szelénben. Mivel az emberek szelénben szegény növényeket
fogyasztanak, nem csoda, hogy a szelénhiány általánosan elterjedt jelenség.</div>
<div class="MsoNormal">
A szelén nélkülözhetetlen az egészséghez</div>
<div class="MsoNormal">
A szelén különböző koncentrációban szervezetünk minden
szervében és szövetében megtalálható. Szelénhiánynál automatikusan a szelénkészlet
újrafelosztására kerül sor. A kevés rendelkezésre álló szelén elsősorban azokba
a szövetekbe és szervekbe épül be, amelyek a létfontosságú funkciók
fenntartását szolgálják. Ide tartozik főként a hipofízis, a tobozmirigy, a
pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, a hasnyálmirigy és a mellékvesék. De a nemi
szerveket és a központi idegrendszert is feltétlenül el kell látni szelénnel,
hogy megfelelően működhessenek. Ez világossá teszi, milyen fontos a szelén
minimálisan szükséges mennyisége ellenére a szervezet egészségének
megőrzéséhez.</div>
<div class="MsoNormal">
A szelén védi az összes sejtet</div>
<div class="MsoNormal">
A szelén a legfontosabb antioxidánsokhoz tartozik, amelyek a
szervezetet védik a veszélyes szabad gyököktől. A szabad gyökök először a
sejtfalakat támadják meg, majd a sejt belsejébe jutnak, végül elpusztítják az
egész sejtet. Ez a legkülönbözőbb betegségek kezdete. A szembetegségek, a
szív-érrendszeri betegségek és a daganat éppúgy ide tartozik, mint a szklerózis
multiplex és a Parkinson-, az Alzheimer-kór és sok egyéb. A krónikus
gyulladásos folyamatokkal együtt járó betegségeket – mint amilyen pl. az
ízületi gyulladás, a fekélyes vastagbélgyulladás, a pajzsmirigygyulladás stb. –
a szabad gyökök tartják fenn, mivel újra és újra új gyulladásokat váltanak ki.</div>
<div class="MsoNormal">
Így fedezhetjük szelénszükségletünket</div>
<div class="MsoNormal">
Integráljunk étrendünkbe lehetőleg sok szelénben gazdag
élelmiszert. A legjobb növényi szelénforrásokhoz tartozik a paradió, a
kókuszdió, a kókuszolaj, a kókusztej, valamint a szezám. De a hüvelyesek, a
fokhagyma, a vargánya, a napraforgómag, a köles és a teljes kiőrlésű termékek
is jó szelénforrások. Az állati eredetű táplálékok közül a marha-, borjú- és
csirkehús, a tojássárgája, a hering, a homár, a tonhal és a pisztráng számít jó
szelénforrásnak.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-29616676441300892392014-05-01T05:29:00.000+02:002014-05-02T22:18:38.702+02:00Gyógynövényekkel májunk jó működéséért.<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-weight: normal;"></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
A máj felelős a vér méreganyagoktól való megszűréséért és a
salakanyagok anyagcsere funkciók útján történő karbamiddá alakításáért, amely a
vizelettel kiürül a szervezetből. Epét termel, amely segíti a zsírok és
szénhidrátok emésztését.<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>Minél súlyosabb a májprobléma, annál inkább ajánlott alkalmazni ezeket a
gyógynövényeket. A máj egészségének fenntartására egy kettő rendszeres
használatát érdemes megfontolni.</div>
<b>1, Máriatövis (szamárkóró)</b>: Ez a leginkább ajánlott
gyógynövény a máj táplálására és annak megóvására a mindennapi méreganyagoktól.
Máriatövis kapszulában vagy kivonatként is hozzáférhető, sylimarin, amely a
magvakban található aktív összetevő (hatóanyag).<br />
A máriatövis a százszorszépek családjába tartozó virágzó növény, őshonos
Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Klinikailag bizonyított, hogy
javítja a májfunkciót és gyógyítja a májkárosodást. A standard 80 %-os sylmarin
tabletta és kivonat formájában kapható, 100-1000 mg-os dózisban ajánlott. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Májproblémával küzdők esetén napi háromszor
300 mg az ajánlott mennyiség. Akár a máj gyógyítására, akár védelmére
használják, a máriatövist annyi ideig lehet szedni, ameddig csak akarjuk. A
legjobbak a máriatövis magjából otthon is elkészíthető forrázat.<br />
<b>2, Pitypang: </b>egy másik biztonságos májműködést segítő
gyógynövény, időnként máriatövissel keverik kapszulákban, mely tökéletes
kombináció. Mások inkább a kivonatokat és a pitypang teát kedvelik. Azok
a furcsa gyökerek kis sárga virágokkal, amelyekre sokan panaszkodnak, ha
megjelennek a pázsiton, valójában pitypangok.<br />
Amellett, hogy a legfontosabb vitaminok forrása, a növény tele van vassal,
káliummal és cinkkel is. Legfontosabb funkciója az epetermelés stimulációja,
elősegítve a híg világos epe termelődését.<br />
<b>3, Burdock gyökér</b>: könnyen lehet belőle teákat készíteni,
az ayurvedikus orvoslásban kedvelt vértisztító.<br />
Stimulálja az epeáramlást, miközben segíti a májsejtek regenerációját. A kis
burdock gyökér darabok ideálisak forrázatok előállításához. Hagyjuk, hogy a
gyökér megduzzadjon a beáztatás során.<br />
<b>4, Articsóka (cynarin)</b>: ez a gyógynövény is segíti az
epetermelést és áramlást. Segíti megelőzni az epekövek kialakulását. Szárított
levelek, vagy szárított levelek és virágok kombinációját használják
oldatként.<br />
<b>5, Kurkuma (curcumin)</b>: Ez a legismertebb és leginkább
(klinikailag) tesztelt gyógynövény gyulladásokra. Mivel a legtöbb májbetegség
gyulladásos, bölcs dolog alkalmazni bármilyen májgyógyító kúrában.<br />
Kapszulák készen kaphatóak, de a maximális felszívódás érdekében azokat vegyük
meg, amelyekben piperin is van, a fekete bors egy aktív összetevője, amely
segít tápanyagokat kinyerni az ételekből.<br />
Mások azt ajánlják, hogy ürítsük ki a kapszulát és keverjük extra szűz
olívaolajba, majd hajtsuk le. Hagyományosan felmelegített zsírral szokás
keverni, mint a tej vagy a kókuszolaj, hogy növeljük a kurkuma szervezet
számára történő felhasználhatóságát. Májvédő hatású a szénhidrátokban dús,
étrend,a rövid és közepes szénláncú olajokban gazdag(kókusz olaj), és a
fermentált fehérjék (pl. sajtok, kefir, joghurt).Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-85999444618480862462014-04-20T08:46:00.002+02:002014-04-20T08:46:49.577+02:00Húsvét<br /><div style="text-align: center;">
<br />Minden kedves Látogatómnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIktLkZ2Oo1v1xtSk1ILrnXMlPkNUFo9VRaV4fKbGzqZTnRd2olXIcpV3WKocp_faW6Va8nRuDXCin-KzDJidOr5rmRg6X5uZcWewxq1zhXoYnbT29OMyLJui_kqth_0bOyma12iB5T1k-/s1600/husveti_kep_092.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIktLkZ2Oo1v1xtSk1ILrnXMlPkNUFo9VRaV4fKbGzqZTnRd2olXIcpV3WKocp_faW6Va8nRuDXCin-KzDJidOr5rmRg6X5uZcWewxq1zhXoYnbT29OMyLJui_kqth_0bOyma12iB5T1k-/s1600/husveti_kep_092.png" height="320" width="204" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-55475825426254241242014-04-17T17:22:00.000+02:002014-04-17T17:25:08.187+02:00Önmagunkért - magnéziummal.<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<br />
A magnéziumhiány megakadályozza a fogyást. Optimáljuk tehát magnéziumszintünket, és legyünk végre karcsúak. <br />
<br />
A magnéziumhiány hizlal <br />
<br />
Ha a szervezetben hiányoznak az ásványi anyagok, amelyek a manapság előnyben részesített iparilag feldolgozott élelmiszerekben már nincsenek jelen, akkor gyakran léphetnek fel szabályos evési rohamok. Ezek gyakran csak az ásványi anyagok, pl. a magnézium iránti igényt fejezik ki. Tehát egyre több feldolgozott élelmiszert és üres kalóriát eszünk, melyek növelik súlyunkat, de a tápanyagok iránti szükségletünket nem elégítik ki. Ez azonban csak a kezdet. A magnéziumhiánynak sokkal nagyobb horderejű következményei vannak – nemcsak a testsúlyra, hanem az egész anyagcserére. <br />
<br />
A magnézium gátolja a zsírbontást <br />
<br />
A magnézium és a B-komplex vitaminjai szorosan együttműködnek, hogy a fehérjék, zsírok és szénhidrátok emésztését, felszívódását és hasznosítását szabályozzák. Speciális enzimeket aktiválnak. Ha hiányzik a magnézium, vagy egyszerűen túl kevés áll rendelkezésre, az a táplálék hiányos feldolgozásához vezet. Ennek eredményeként különböző panaszok léphetnek fel. Ide tartozik elsősorban a vércukor-ingadozás, amely előbb vagy utóbb túlsúlyhoz vezethet. A tartósan megemelkedett vércukorszint ezen kívül szöveti károsodásokat okozhat az idegekben és az erekben is. Nő a szívbetegségek rizikója. A szövetek helyreállításához megint csak magnéziumra lenne szükség… <br />
<br />
A magnézium blokkolja a hizlaló géneket <br />
<br />
Miután felfedezték a hizlaló géneket, sokan azt hiszik, a túlsúly örökletes, és semmit nem tudnak tenni ellene. A dolgoknak ez a nézete nagyon kényelmes, mert így tovább lehet folytatni a rossz hizlaló szokásainkat, miközben a géneket tesszük felelőssé a túlsúlyért. Állatkísérletek azonban kimutatták, hogy csak azoknál az egereknél aktiválódtak az elhízásért felelős gének, akik nem kaptak elegendő B-vitamint. Ha azonban elég B-vitaminnal látták el őket, akkor karcsúak maradtak, illetve azokká váltak. A B-vitaminok viszont csak akkor képesek aktívan részt venni az anyagcsere-folyamatban, ha a magnézium is jelen van. Magnézium nélkül a B-vitaminok tehetetlenek, és nem képesek befolyásolni a géneket. Azaz elegendő magnézium jelenlétében a hizlaló gének nem aktiválódnak, és könnyűszerrel karcsúak maradhatunk, illetve lehetünk akkor is, ha hizlaló génekkel rendelkezünk. <br />
<br />
A hasi zsírpárnánk egyik legfőbb ellensége is egy magnéziumenzim segítségével jön létre. A szintetizálás képessége nagymértékben csökken, ahogy a magnézium hiányozni kezd a szervezetből, és annál nehezebb lesz elveszíteni a zsírt a hasi és csípőtájékról. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fogyókúrák csődöt mondanak, ha nem kerül napról napra elegendő mennyiségű magnézium az étrendbe. <br />
<br />
Magnézium az élelmiszerekben <br />
<br />
Túlsúly esetén tehát rendkívül fontos a magnéziumellátás optimálása. Magnéziumban gazdag élelmiszerek például az amarant, a quinoa, a tengeri alga, a tökmag, a napraforgómag, a mandula, a szárított gyümölcsök (pl. banán), a dióban, a mogyoróban, a fiatal fejes salátában és a leveles zöldségekben különösen sok a magnézium. Ugyanez érvényes a hüvelyesekre, például a szójababra, a borsóra vagy a lencsére. A banán, a burgonya, a paradicsom, valamint a tengeri halak és a tenger gyümölcsei is sok karcsúsító hatású magnéziumot tartalmaznak, így ezekkel is érdemes minél gyakrabban kiegészítened étrendedet. <br />
<br />
A szívnek is magnéziumra van szüksége: <br />
<br />
Az emberi szív hajnaltól napestig minden pillanatban robotol: 70-szer ver percenként, százezerszer naponta. Ahhoz, hogy meg tudjon birkózni ezzel a hatalmas erőfeszítéssel, óriási mennyiségű tüzelőanyagra van szüksége. Az azonnal elillanó, lobbanékony glükóz nem elegendő, vastag széntéglákra van szüksége, valódi zsírmolekulákra. Ahhoz, hogy teljesen el tudja fűteni ezeket, a szívizomsejteknek természetesen sok kicsi energiaégető kamrára, mitokondriumra is szüksége van. Azok pedig ismét csak magnéziumot igényelnek. Ez az ásvány gondoskodik a hormonális és az idegingerek révén az állandó szívverésről, következésképp meg is előzi a szívritmuszavarokat, továbbá vérnyomás-szabályozóként és -csökkentőként hat, illetve aktívan részt vesz a sejtlégzés folyamatában, ezáltal pedig az energianyerésben. <br />
<br />
<br />
<br />Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-10524923886015644952014-03-22T10:32:00.004+01:002014-03-22T10:35:14.902+01:00Zenedoboz - Rock and Roll - pps - GYŰJTEMÉNY<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://onedrive.live.com/redir?resid=5ABB0F0200D4F1F9%21531" target="_blank"><img alt="https://onedrive.live.com/redir?resid=5ABB0F0200D4F1F9%21531" border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEik9pEOycQK-mbc_sfIWntXfnMUCpSH5MF8Q3YKKmvduZnbVAML8_2tKjkzJw2vnknp69cNRUWnuK2Pm_WiIw_d8nvmELfu7ELYRkUq_x-TSjcU3OLMvJSLeeg3FXZkt0GJ02d2LRicEkfg/s1600/jukebox+kezd%25C5%2591k%25C3%25A9p.jpg" height="256" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://onedrive.live.com/redir?resid=5ABB0F0200D4F1F9%21531" target="_blank">Letöltés</a></div>
<br />Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-40072230072642090652014-03-04T19:31:00.003+01:002014-03-04T19:36:43.156+01:00Természetfotók - Szabó Bálint képeiből - pps<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcFtayNIOu1p8b68GZfS8O0lKBgNjcBQrIx_z4jN1iLl7Gp7FTDZXbkLYX8oXe5DkbxO-XLRpR2tVPhbJRwzsY1nFdhmiPfZnChMG3WvFelv3vEOaIRU7-r0Y4XgeCHeRfrliQo96CXHY1/s1600/pps-hez.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcFtayNIOu1p8b68GZfS8O0lKBgNjcBQrIx_z4jN1iLl7Gp7FTDZXbkLYX8oXe5DkbxO-XLRpR2tVPhbJRwzsY1nFdhmiPfZnChMG3WvFelv3vEOaIRU7-r0Y4XgeCHeRfrliQo96CXHY1/s1600/pps-hez.jpg" height="256" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://onedrive.live.com/redir?resid=5ABB0F0200D4F1F9!530&authkey=!AFIoeHpyqPFFrVk&ithint=file%2c.pps" target="_blank">Letöltés</a></div>
<br />Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-13631430692859012432014-01-27T20:18:00.004+01:002014-01-27T20:20:21.744+01:00Szeretettel Valentin napra - pps<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjZgAcV1xqv2oxahA7oXgqiklfqc9tSidnJIVcYVzky4-iBw8kccHkAAv-pERidxgsjstXM7LuFO__skGSwj3u-a4Uq6rPP3fX3xje9YFV9T6zi6BJzcXHTiLJ_tmoqZYAM6fQVqpr35em/s1600/N%25C3%25A9vtelen+16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjZgAcV1xqv2oxahA7oXgqiklfqc9tSidnJIVcYVzky4-iBw8kccHkAAv-pERidxgsjstXM7LuFO__skGSwj3u-a4Uq6rPP3fX3xje9YFV9T6zi6BJzcXHTiLJ_tmoqZYAM6fQVqpr35em/s1600/N%25C3%25A9vtelen+16.jpg" height="256" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<span id="goog_172424699"></span><a href="https://skydrive.live.com/redir?resid=5ABB0F0200D4F1F9%21526" target="_blank">Letöltés:</a></div>
Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-64704874278003176792013-12-29T23:13:00.003+01:002014-01-19T13:12:45.305+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2SzivpimLPezNQzxIfUu_rh19WFpA2NEmKqN3ou5DJIK5GppshvBx1aixIALhuxKLiTbyDc2wW-CF0DDe9RKgufQTrFNcBe0K3C2qaKb6F8RlyV8xAyi9bn9XuEEsKfe0BXaWRCmlj88O/s1600/Saj%C3%A1t+k%C3%A9pes+pezsg%C5%91s%C3%BCveg.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2SzivpimLPezNQzxIfUu_rh19WFpA2NEmKqN3ou5DJIK5GppshvBx1aixIALhuxKLiTbyDc2wW-CF0DDe9RKgufQTrFNcBe0K3C2qaKb6F8RlyV8xAyi9bn9XuEEsKfe0BXaWRCmlj88O/s320/Saj%C3%A1t+k%C3%A9pes+pezsg%C5%91s%C3%BCveg.jpg" height="308" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Minden kedves látogatómnak sok szeretettel kívánok sikerekben gazdag, eredményes, békés, boldog új évet!</div>
<br />Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-76295860874881250632013-12-24T10:15:00.001+01:002014-01-19T13:13:02.014+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6dpVqnr1RAvA5xHk-NexhYDYyMZ56nRnvVye3aFV4PRzwGIUn2Ehb1sN2sdOgRPzkFBUw-iXvfAs-SXGLKsFpCbQbvG93ePPuOCtsGxXpMjgynbz-Ju7V03BDaHKiRQB_j8Gun1o2lk2d/s1600/Kellemes+kar%C3%A1csonyt!.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6dpVqnr1RAvA5xHk-NexhYDYyMZ56nRnvVye3aFV4PRzwGIUn2Ehb1sN2sdOgRPzkFBUw-iXvfAs-SXGLKsFpCbQbvG93ePPuOCtsGxXpMjgynbz-Ju7V03BDaHKiRQB_j8Gun1o2lk2d/s320/Kellemes+kar%C3%A1csonyt!.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Minden kedves látogatómnak </div>
<div style="text-align: center;">
sok szeretettel kívánok nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket!</div>
Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-62262361005307670552013-12-14T20:01:00.001+01:002013-12-14T20:05:59.106+01:00Móra Ferenc - A csaló<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<br />
<br />
A csaló neve: Pétör. Írhatnám Péternek is, de akkor mi lesz a történeti hitellel? Pétör az ő neve, senki se hívja másnak, és ha valami tudatlan ember Péternek szólítja, arra nem ért. Tudom magamról, mert én már kipróbáltam. Bent jártam az iskolájukban, és megkérdeztem, melyikük az a híres Péter: ötvenkét gyerek közül egy se vállalta. Nem a hírességet, hanem a Péterséget. Ezt abból hiszem, hogy arra se állt föl senki, mikor azt mondtam:<br />
- Mert én ezt a körtét akarom odagurítani annak a Péternek, akit keresek.<br />
A Pétereket a körte se szédítette meg. Pedig akkora körte volt, hogy négy Péter is beleharaphatott volna egyszerre az aprajából. De hát akit nem annak hívnak, az nem nyújtogathatja az ujját.<br />
- Hát nem itt van az a bizonyos csaló Péter? - kérdeztem a tanító úrtól.<br />
- Dehogynem - mosolyog a tanító úr -, csak nem jól tetszett föltenni a kérdést. Pétörök, fölállni!<br />
Fölugrott hat gyerek, Pétör nevezetű valamennyi.<br />
- Melyik ezek közül most már az én Pétöröm?<br />
- Ez ni - mutatott rá a tanító úr a legrongyosabbra. - Mondd meg a nevedet, Pétör fiam, szép értelmesen.<br />
- Deák Pétör.<br />
Mintha a magam gyerekhangja csendült volna vissza negyvenegynéhány omladék esztendő elejéről. Amúgy is formázza Pétör a magam kisiskolás korát. Éppen olyan tatárképű, éppen olyan fésűt nem álló bozontú, no meg éppen olyan rongyoskás. Ha összemelegszünk, lehet, hogy le is fényképeztetem, s kielégítem a képével azokat a jó lelkeket, akik ifjúkori ábrázatom után érdeklődnek.<br />
- Aztán tudsz-e olvasni valami szépet, Pétör?<br />
- Tudok.<br />
- No, akkor olvass!<br />
- De mit olvassak?<br />
- Hát az olvasókönyvedet.<br />
- Az ám, ha vóna!<br />
- No, kérd el a szomszédodét, és nyisd föl akárhol - segíti ki a tanító úr.<br />
Pétör szót fogad, s éppen arra az olvasmányra nyit, amelyik a világháborúról szól. Borzasztó szép olvasmány, nyolc- és kilencéves gyermekek örömére szerkesztve, így kezdődik:<br />
"Alig pergett le ezer év az idők rokkáján, a balsors nagy megpróbáltatásnak tette ki imádott hazánkat. I. Ferenc József uralkodása alatt kitört a vészteljes és végzetterhes világháború."<br />
Pétörnek tagadhatatlanul okozott némi gyötrelmet a vészteljes és végzetterhes mondat, amiből szemmel láthatóan csak az idők rokkája tetszett neki, mert azt háromszor is elölről kezdte. De azért végigküzdötte emberül az egészet, csak egy kicsit beleizzadt.<br />
- No, most csukd be a könyvet - vezényelt a tanító úr. - El tudnád-e mondani, amit olvastál, Pétör fiam?<br />
Nem Pétör fiam ijedt meg, hanem én. Megkaptam a tanító úr karját.<br />
- Kedves barátom uram, hiszen én sem tudnám elmondani, de még tán az se, aki írta. Pedig megérdemelné a lapátravaló, hogy kívülről meg kelljen neki tanulni a saját olvasmányát. Hanem majd mást kérdezek én ettől a híres Pétörtől. Azt mondd meg nekem, pajtás, tudod-e ki volt az az első Ferenc József!<br />
- Igenis, tudom.<br />
- Mondjad, no!<br />
- A Ferenc Jóska.<br />
- Jól van, Pétör. Ugye, megvan a képe otthon nálatok?<br />
- Mög. Az édösapám apja, aki vót, annak az obsitos levelin.<br />
- Megállj Pétör, látom, hogy ügyes gyerek vagy. Most még csak azt kérdezem tőled, hogy mért mondod Ferenc Jóskát első Ferenc Józsefnek.<br />
Pétör egyet szippant, és egyet nyel. Aztán még egyszer szippant, de most már nem nyel hozzá. Kivágja lelkesen, milyen elhatározásra jutott. Mégpedig teljes mondatban, ahogy a pedagógiai becsület kívánja:<br />
- Azért mondom Ferenc Jóskát első Ferenc Józsefnek, mert a legelső magyar ember a király.<br />
Pétör ezt fölszegzett fejjel mondja, az orra hegyén is látszik, hogy igen meg van elégedve magával, a tanító úr azonban kicsit zavartan mosolyog.<br />
- Igen, tetszik tudni, ez mint jelmondat vastag betűkkel van nyomtatva az olvasókönyvben.<br />
A tanító úr azonban nem hagyja magát, se Pétört. Mindenáron ki akarja belőle szikráztatni a talentumot. Melyik a legelmeélesítőbb köszörűkő? Persze, hogy a nyelvtan. Pétörnek tehát a nyelvek mezején kell valami káprázatosat termelni.<br />
- Mondj hamar valami időhatározó mondatot!<br />
Pétör fölnéz a feje fölé, ott nem talál semmit. Aztán az ablakra veti okos kis szemét, és ott megtalálja, amit keres. Az ablakot befogta a pára, nem lehet rajta kilátni, ennélfogva Pétör így határozza meg az időt:<br />
- Kutya hideg van odakint.<br />
Ez olyan szabályos időhatározás, mintha az esőcsináló intézet adná, de azért a tanító úr nincs megelégedve, s neki a maga szempontjából igaza lehet. De nekem is igazam van a magam szempontjából, mikor odanyomom a nagy körtét Pétör markába. Mert én csak arról akartam meggyőződni, hogy csakugyan létezik-e az a Pétör, akiről hallottam egy történetet, amelyik egészen olyan, mintha én találtam volna ki. Azt én nem bánom, hogy Pétör egyelőre másképp határozza meg az időt, mint az Akadémia nyelvtudományi osztálya. Beérem annyival is, hogy Pétör van, és Pétör nagyon értelmes gyerek, holott már harmadik esztendeje fúrja, faragja, gyalulja, csiszolja az eszét az ötaraszos emberek számára rendeztetett és szabatott tudomány.<br />
Igen, és Pétör még most se unta meg az iskolát, sőt minden reggel késedelem nélkül megjelenik benne. Pétör nagyon is szeret itt lenni, talán még jobban, mint otthon, és minden oka megvan rá, hogy telente így kedvelje a tudományok csarnokát. Először is, itt melegebb van, mint otthon. Másodszor, itt borzasztó sok gyerek van, és Pétör olyan mint a bárány: nagyon szeret sokadmagával lenni. Harmadszor, itt úgy bánnak az emberrel, hogy az édesszülője se keresi annyira kedvét, mostanában még tejjel is megitatják, akár az úrigyerekeket. Szép kis csészékben adják a tejet, van rajta nefelejcsvirág is, s nagyon jó azt a kézbe fogni, mert olyan jó sütős, hogy a dermedt, vörös kis ujjacskák egyszerre fölmelegednek rajta.<br />
No, Pétört mégis a tej keverte gyanúba, és juttatta olyan díszítőjelzőhöz, ami szokatlan a világtörténelemben, noha nyilván sok alakja megszolgálta a világtörténelemnek. Az egyszerű Péterből a tej miatt lett Pétör, a csaló.<br />
A gyanú a tanító úrban ébredt föl, aki talán kelleténél szerelmesebb ugyan az időhatározókba és a többi neveléstudományi köszörűkövekbe, de azért aranyból van a szíve. A tanító úr, akinek mindenütt ott a szeme, azt vette észre, hogy Pétör és a tej közt zavaros a viszony. A többi gyerek, ahogy megkapja a részét az ingyentejből, elbánik vele mindjárt a helyszínen. Pétör azonban egy idő óta sajátságos stratégiát vett alkalmazásba. Tudniillik amikor megkapja a teli csészét, akkor elvörösödik az örömtől, és orrcimpái reszketnek a gyönyörűségtől, ahogy szívja be a meleg párát. Szívja, szívja, de azonközben egyre visszavonulóban van az ajtó felé, s mire odaér, akkorra már fehérebb az arcocskája, mint a fal.<br />
Egyszerre aztán Pétör elvész, s néha öt perc is beletelik, mire újra felbukkan kócos buksija a látóhatáron.<br />
Az ábrázata egyre vörösebb lesz, ahogy közelebb kerül az asztalhoz, ami attól lehet, hogy roppant elszántsággal szopogatja ki a csészikéből az utolsó csöppeket.<br />
A tanító urat persze ilyen ravasz fondorlattal nem lehet megcsalni. A tanító úr megsejtette, hogy Pétör embör nem szereti a tejet, de mivel tudja, hogy az ilyesmit nem lehet nyilvánosságra hozni, hát titokban leeresztgeti a tejecskét az udvaron a csatornába. Mert bizonyos, hogy Pétör az emeletről az udvarra szökik le tejivás örvivel, elárulja a hideg arcocskája.<br />
Végre eljött a nap, mikor Pétör üzelmei teljes mivoltukban napvilágra kerültek. A tanító úr figyelte minden mozdulatát. Lassan somfordált a gyerek az ajtóig, de a lépcsőn már nyargalva ment lefelé, tenyerét a csésze szájára tapasztva.<br />
Mire a tanító úr utolérte, Pétör már ott térdelt a kapusarokban, s öntögette befelé a tejet egy nagykendőbe. Beható vizsgálat kiderítette, hogy a nagykendő alul két kis lábacskában, felül pedig egy gémberedett kis arcocskában végződött.<br />
- Ki ez, Pétör? - kérdezte a tanító úr.<br />
Pétör - szégyen, nem szégyen - nagyon megijedt. Reszketett a szája széle.<br />
- Marika.<br />
- Húgod?<br />
- Az - mondta Pétör, és férfiasan sírásra fakadt. - Mindig el szokott kísérteni, osz itt várja meg, míg hozom a tejet.<br />
Már akkor sírt Marika is, és a tanító úr addig tiltotta kettőjük sírását, míg az ő könnye is ki nem csordult.<br />
- Hány nap csaltál már meg, Pétör? - kérdezte a fiút.<br />
- Öt - mutogatta Pétör az ujjain, mert szólni még nem tudott a sírástól.<br />
Öt nagy csatát nyert meg Pétör az éhes kis gyomra ellen. Ha én isten volnék, nekem nagyobb örömem volna ebben a teremtésben, mint a vészteljes és végzetterhes világháború összes nagy hadvezéreiben.<br />
Ne haragudjatok meg, emberek, hogy mikor úgy tele van a világ tökéletes nagy csalókkal, én erről a tökéletlen kis csalóról írtam. De látjátok, arra gondoltam, ti is örülni fogtok neki, hogy vannak még olyan csalók is, akik nem magukért csalnak, csak magukat csalják meg a testvéreikért.<br />
<br />Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-60071866765413349192013-12-07T07:33:00.001+01:002013-12-07T09:42:09.555+01:00Hans Christian Andersen - A Hókirálynő<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
Benn, a nagyváros szívében, ahol olyan sok a ház meg az ember, szűken vannak
hely dolgában, s a legtöbb embernek nincs kertje, beérik hát a cserépbe
ültetett virágoskerttel. Volt a városban két szegény kisgyerek, akiknek mégis
nagyobb kertjük volt egy cserépnyinél. Nem voltak testvérek, de éppen úgy
szerették egymást, mintha azok lettek volna. Szüleik szemközt laktak egymással,
egy-egy padlásszobában, ahol két szomszédház teteje majdnem összeér, s a tető
alatt ereszcsatorna húzódik. A két padlásszoba ablaka a tetőre nyílt, csak az
ereszt kellett átlépni, hogy az egyik ablaktól a másikig jusson az ember.<br />
Mindkettőjük szülei földdel tömött faládát állítottak az ablakukba, abban
zöldségfélét nevelgettek, még rózsát is; mindegyik ládában virágzott egy kis
rózsatő, szépen cseperedett mind a kettő. A gyerekek szüleinek aztán az jutott
eszébe, hogy a két faládát keresztbe fektethetik az ereszcsatorna fölött egyik
ablaktól a másikig. Meg is tették, olyan volt, mintha két virágzó sövény kötné
össze a két kis padlásablakot. Borsóindák csüggtek mélyre a két ládából, a két
rózsatő hosszú ágai körülfonták az ablakokat, koronájuk egymáshoz hajolt;
virágokkal meg levelekkel pompázó diadalkapuhoz hasonlítottak. A faládák igen
magasan voltak, a gyerekek nem mászhattak fel oda, de szüleik megengedték
nekik, hogy átvihessék egymáshoz kis zsámolyukat, s a rózsafák árnyékában
kedvükre játszhassanak.<br />
Persze télen szó sem lehetett erről a mulatságról. Az ablakokat néha sűrűn
belepte a jégvirág, de a gyerekek ilyenkor rézpénzt melegítettek a kályha
oldalán, és a jeges üvegre nyomták. Szép kis kerek ablakot olvasztottak rajta,
rátapasztották fél szemüket, s átkukucskáltak egymáshoz a kisfiú meg a kislány.
A fiúcskának Kay volt a neve, a leánykának Gerda. Nyáridőben egy ugrással ott
teremhettek egymásnál, télen nehezebb volt: sok-sok lépcső lefelé, aztán
sok-sok lépcső felfelé. Kint pedig hideg volt, kavargott a hó.<br />
- Rajzanak már a fehér méhek! - mondta a kisfiú nagyanyja.<br />
- Királynőjük is van? - kérdezte Kay, mert tudta, hogy az igazi méheknek
van.<br />
- Hogyne volna! - felelte a nagyanyja. - Ott repül, ahol a legsűrűbben
rajzanak a hópihék. Ő a legnagyobb; soha nem pihen meg a földön, felrepül újra
meg újra az ólomszínű felhők közé. Téli éjeken néha átsuhan a város utcái
felett, s benéz az ablakokon, olyankor festi azokat a csodálatos jégvirágokat
az üvegekre.<br />
- Igen, a mienkre is festett - mondta egyszerre a két gyerek, s most már
látták, hogy igaz a mese.<br />
- Ide is bejöhetne a Hókirálynő? - kérdezte a kislány.<br />
- Jönne csak! - kiáltotta a kisfiú. - Ráültetném a meleg kályhára, s
egyszerre elolvadna.<br />
De a nagyanyja megsimogatta a haját, s új mesébe kezdett.<br />
Este, amikor a kis Kay lefekvéshez készülődött, gondolt egyet,
fölkapaszkodott az ablak előtt álló székre, és kikukucskált a befagyott üveg
kerek kis ablakán; odakinn gyéren szállingóztak a hópihék, s az egyik, a
legnagyobbik, odalibbent a virágláda szélére. Ott megült aztán nőni kezdett,
nőttön-nőtt, végül sudár hajadon lett belőle; finom fehér fátyolruhája pehelycsillagok
millióiból volt összeszőve. Szép volt és törékeny; tündöklő fehér jég volt a
teste, mégis élő, eleven; a szeme úgy sugárzott, mint az ég csillaga, de
nyugtalan és tétova volt a tekintete. Az ablak felé bólintott, és intett a
kezével. A kisfiú rémülten szökkent le a székről, s akkor úgy látta, mintha egy
nagy, fehér madár suhant volna el az ablak előtt.<br />
Verőfényes, csikorgó hideg nap virradt, de aztán megjött az olvadás;
elközelgett a tavasz, kisütött a nap, fű zsendült a mezőkön, fészket raktak a
fecskék, az emberek kitárták az ablakokat, s a két jó pajtás megint kiült
kiskertjébe ott fönn, a két padlásszoba előtt.<br />
Soha olyan szépen nem virult a két rózsatő, mint ezen a nyáron; a kislány
egy dalt tanult a rózsáktól, s amikor énekelte, mindig a maga rózsáira gondolt;
megtanította kis pajtásának is, s attól fogva együtt énekelték:<br />
<div style="margin-left: 72.0pt;">
<i>Rózsa nyílik, szirma hull az ágra.<br />
kicsi Jézus, látunk nemsokára!</i></div>
Fogták egymás kezét, megcsókolták a rózsatő valamennyi virágát, felnéztek a
sugaras égre, s úgy énekeltek a magasság felé, mintha a kicsi Jézus odafönn
üldögélne. Milyen csodálatosan szép nyár volt az; milyen jólesett az üde
rózsaágak alatt hűsölni, amelyekről soha le nem fogyott a virág.<br />
Kay és Gerda kinn ültek a csöppnyi kertjükben, és állatokat meg madarakat
nézegettek egy nagy képeskönyvben. A nagy toronyban éppen elkondították az
ötöt, mikor Kay felkiáltott:<br />
- Jaj, milyen nyilallást érzek a szívemben! A szememet is szúrja valami. -
Gerda hevesen átölelte a nyakát, Kay hunyorgott, pislogott, de a kislány nem
látott a szemében semmit.<br />
- Azt hiszem, már nincs benne - mondta Kay. Pedig bizony benne volt. A
földre zuhant varázstükör egy parányi szilánkja volt, amely - emlékszünk még
rá? - kicsivé zsugorított vagy eltorzított minden szépet és jót, a rosszat és
gonoszat pedig felnagyította, és kidomborította az apró hibákat mindenben és
mindenkiben. A szegény kisfiúnak éppen a szívébe fúródott egy ilyen gonosz kis
szilánk. Nemsokára jéggé fagyasztja a szívét. Fájdalmat már nem érzett, de a
szilánk ott volt a szívében.<br />
- Mit bőgsz? - förmedt a kislányra. - Hogy elcsúfít a sírás! Ne sírj, hát
semmi bajom! Pfuj! - kiáltott fel hirtelen. - Azt a rózsát ott féreg rágta! Ez
meg milyen görbén nőtt! Milyen csúnya is ez a rózsatő! Akárcsak ez a korhadt
láda, amelybe ültették. - Durván belerúgott a faládába, aztán leszakította a
két rózsát.<br />
- Mit csinálsz, Kay? - kiáltotta ijedten a kis Gerda, s amikor Kay látta a
kislány rémületét, még egy rózsát leszakított, otthagyta kedves kis pajtását, s
beugrott padlásszobájuk ablakán.<br />
Később, amikor Gerda átvitte neki a képeskönyvet, kicsúfolta; s azt mondta,
hogy pólyásoknak való; ha a nagyanyja mesélt neki, minduntalan közbevágott,
kötekedett vele, máskor meg utána osont, szemüveget biggyesztett az orrára, s
éppen úgy tett-vett és beszélt, mint a nagyanyja. Pompásan utánozta az
öregasszonyt, sokat nevettek rajta az emberek. Hamarosan az utca minden
lakójának beszédét és járását utánozni tudta. Kay felfedezte és kifigurázta minden
furcsaságukat és rútságukat, s az emberek nem győzték csodálni: milyen éles
szemű, eszes fiú!<br />
Pedig az üvegszilánk tette élessé a szemét, a szívét meg a másik üvegszilánk
fagyasztotta jéggé, ezért kötekedett még a kis Gerdával is, aki pedig egész<i> </i>lelkéből
szerette.<br />
Egészen új játékot eszelt ki, olyanokat, amelyekben a legfőbb szerepe az
értelemnek volt. Egy téli napon, amikor heves szél kavarta a hópelyheket, egy
jókora nagyítólencsét vitt ki a szabadba, és kék kabátja csücskével felfogta a
pelyheket.<br />
- Nézd a nagyítón át, Gerda, milyen érdekes! - mutatott a pihékre;
csakugyan: a pelyhek csodálatosan nagyok voltak, akkorák, mint egy-egy különös
virág vagy tízágú csillag; gyönyörűség volt a szemnek. - Milyen művészi a
rajzuk! Mennyivel érdekesebbek, mint az igazi virágok! Tökéletesek, minden
szirmuk szabályos. Kár, hogy elolvadnak.<br />
Nemsokára vastag kesztyűben, szánkóval a hátán lépett az utcára. Gerdának a
fülébe kiáltotta: - Megengedték, hogy a nagy téren szánkózzam, ahol a többi
fiú! - és már ott se volt.<br />
Azon a téren a legvakmerőbb fiúk hancúroztak; sokszor a parasztszekerek
saroglyájához kötötték a szánkójukat, s jó darabon húzatták magukat. Most is
éppen ezzel mulatoztak. Amikor a legvígabban voltak, egy fehérre festett, nagy
szán repült feléjük; bolyhos fehér prémbe burkolózott, fehér prémsapkás alak
ült a bakján. A szán kétszer megkerülte a nagy teret, és Kay gyorsan
hozzákötötte kis szánkóját. A fehér szán egyre gyorsabban száguldott vele,
bekanyarodott a legközelebbi utcába; a szán kocsisa hátrafordult, nyájasan
íntett Kaynak, s annak úgy tetszett, mintha már régóta ismerné. Valahányszor el
akarta oldani kis szánkóját, marasztalóan intett neki, és Kay tovább húzatta
magát; végül kiértek a város kapuján. Ott olyan sűrűn kavargott a hó, hogy a
fiú nem látott tovább az orránál, de a szán csak röpült; Kay nagy sietve
eloldotta a kötelet, de hiába, nem tudott szabadulni, mert a kis szánkó mintha
odatapadt volna a nagyhoz, s úgy száguldott a nyomában, mint a szélvész. Kay
segítségért kiáltott, de nem hallotta meg senki; szakadt a hó, iramlott a szán,
s néha nagyokat ugrott, mintha sövényeken, árkokon kellett volna átrepülnie.<br />
Egyre nagyobb hópelyhek kavarogtak körülötte; akkorák voltak már, mint
egy-egy fehér madár. Hirtelen felröppentek a szán útjából, a szán megállt, s a
bakon ülő alak felemelkedett. Bundája, sapkája csupa hó volt; Kay csak most
látta, hogy asszonyféle, ragyogó fehér testű, karcsú, sudár teremtés: a
Hókirálynő maga.<br />
- Jó darab utat megtettünk! - szólalt meg a Hókirálynő. - De úgy látom, fázol.
Bújj bele a medvebundámba! - Maga mellé ültette Kayt a szán bakjára,
beletakargatta a bundájába, s a fiú úgy érezte, mintha nyakig süppedt volna a
hóba.<br />
- Fázol még? - kérdezte tőle a Hókirálynő, és homlokon csókolta. Hideg volt
a csókja, jégnél is hidegebb. Kaynak egyenesen a szívére szaladt a jeges
lehelet, s még keményebbre fagyasztotta félig jéggé vált szívét. Egy pillanatra
úgy érezte, hogy meghal, de aztán jóleső érzés fogta el; s nem is érezte a
metsző hideget.<br />
- A szánkóm! Ne felejtsd el a kis szánkómat! - kapott észbe, amikor magához
tért. A szánkóba befogtak egy fehér hópehely madarat, s az sebesen röpült vele
a nagy fehér szán nyomában. A Hókirálynő újra megcsókolta Kayt, s az akkor
egyszerre elfelejtette a kis Gerdát, nagyanyját, s mindent, amit otthon
hagyott.<br />
- Most már nem csókollak meg többet! - mondta a Hókirálynő. - Mert még
megfagynál.<br />
Kay felnézett rá; olyan szép volt! Mintha most nem is jégből lett volna az
arca, mint akkor, amikor az ablakból beintett hozzá; tökéletes lénynek látta, s
egy cseppet sem félt tőle. Eldicsekedett neki, hogy milyen jó fejszámoló, még
törtekkel is tud fejben osztani, szorozni; tudja, hány négyzetmérföld az ország
területe, s hány lakosa van. A Hókirálynő csak nézte és mosolygott. Kaynak
egyszerre úgy rémlett, hogy nagyon keveset tud, s fölnézett a végtelen, magas
égre. A Hókirálynő akkor felkapta és vitte, röpítette a nagy, fekete felhők
közé. Vihar zúgott-tombolt körülöttük, úgy zengett, mintha régi-régi dalokat
énekelt volna. Erdők és tavak, tengerek és szárazföldek fölött repültek, mélyen
alattuk orkán bömbölt, farkasok üvöltöttek, hó sziporkázott, felettük pedig
nagy hangú, fekete varjak szálltak csúnya károgással. De a magasban tisztán
fénylett a hold nagy tányérja, s azt nézte Kay a hosszú, hosszú téli
éjszakában, mindig csak a holdat; nappal a Hókirálynő lába előtt feküdt, és
mélyen aludt.<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1184627960512094175.post-51226461570027514482013-10-31T05:12:00.000+01:002013-11-03T08:44:05.697+01:00Manók - babák<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhjzKAPezJciD4EXjwhJkTTdAnrpgTy4kfmVaBbZ4DUcwFUTMgjoxS2N1z5J65ewmB3BztoJHvp3d6TMpsB4JKOf8qmcEJR0ap7RsbBH9WmLXCl2PeQPecSN_wxtxhQ4A556wGnSGhIAM7/s1600/d703f4f755_80551280_o2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhjzKAPezJciD4EXjwhJkTTdAnrpgTy4kfmVaBbZ4DUcwFUTMgjoxS2N1z5J65ewmB3BztoJHvp3d6TMpsB4JKOf8qmcEJR0ap7RsbBH9WmLXCl2PeQPecSN_wxtxhQ4A556wGnSGhIAM7/s320/d703f4f755_80551280_o2.png" width="143" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx-WbEuWzUkkXLrLpMRc3DiGUoJTSs3ivvoTKh7J6K4_RIC5ybhdJsuf_wudU-R5xtL1QaB9n5QGG3xAmbGTFKa8rynCrsOu7iRZZVlaUwsoeFYG5N04ZqnCvki8VlgwhCuUV0dQ7IeVOQ/s1600/manok_babak68.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgx-WbEuWzUkkXLrLpMRc3DiGUoJTSs3ivvoTKh7J6K4_RIC5ybhdJsuf_wudU-R5xtL1QaB9n5QGG3xAmbGTFKa8rynCrsOu7iRZZVlaUwsoeFYG5N04ZqnCvki8VlgwhCuUV0dQ7IeVOQ/s320/manok_babak68.png" width="248" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5aRh0CRxZMgJPE_6LQh6UoDHeudjMb4aA5vSfmWbh6zho1EYakbkT7fj3mBFJJCyyvL0z4VCga9dJ6ki4W2CeGMlT1MWtXKiVu6vyft-NkAwB_qKJjOIk9NWdf9ezcNpUcsczyT0OMxO1/s1600/104.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5aRh0CRxZMgJPE_6LQh6UoDHeudjMb4aA5vSfmWbh6zho1EYakbkT7fj3mBFJJCyyvL0z4VCga9dJ6ki4W2CeGMlT1MWtXKiVu6vyft-NkAwB_qKJjOIk9NWdf9ezcNpUcsczyT0OMxO1/s320/104.png" width="197" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwFw56jhBcSIzYSXdWycHy7uIXPKF0xobhVHSztnDHWS_2960bl3QdzKdmQpZgqaDoNU6hutz6TRzRZpMbvgTokQOlBLub3sPF5nQ5JiB7MMhi0Jc6b13fdBuQRfvqDPbrZEt4baCLeVkK/s1600/www_tvn_hu_a09c023a157d7861b58538088b315f9c.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwFw56jhBcSIzYSXdWycHy7uIXPKF0xobhVHSztnDHWS_2960bl3QdzKdmQpZgqaDoNU6hutz6TRzRZpMbvgTokQOlBLub3sPF5nQ5JiB7MMhi0Jc6b13fdBuQRfvqDPbrZEt4baCLeVkK/s320/www_tvn_hu_a09c023a157d7861b58538088b315f9c.png" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8KedoYQHrEzMSG8Re9WQrn0HKeF5Ph6RcyC72ANX8-zRMUG__qx_Z8_P_nz50m53OlMCquikyrhkgiySLBi0HvuqyC_WZD8owx3UPXfT7JpxcTs8L6mjYlhZkxSuK3O0pcVnurfCrGjp9/s1600/125.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8KedoYQHrEzMSG8Re9WQrn0HKeF5Ph6RcyC72ANX8-zRMUG__qx_Z8_P_nz50m53OlMCquikyrhkgiySLBi0HvuqyC_WZD8owx3UPXfT7JpxcTs8L6mjYlhZkxSuK3O0pcVnurfCrGjp9/s320/125.png" width="287" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUQfOBbEQT8NcjNUxa_7SAi-RaCfz7PuiiYYaHCFz_BoAUYnnpXcmC4wETPd3cxLfeyLTvrQsFxenGty8W5SLMiHM6BigBAERawpkr9ZVg_dn06OZe9hVUsjjWuMIeYe9hEYY7FPcYnpFE/s1600/693d10d4fb_88645340_o2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUQfOBbEQT8NcjNUxa_7SAi-RaCfz7PuiiYYaHCFz_BoAUYnnpXcmC4wETPd3cxLfeyLTvrQsFxenGty8W5SLMiHM6BigBAERawpkr9ZVg_dn06OZe9hVUsjjWuMIeYe9hEYY7FPcYnpFE/s320/693d10d4fb_88645340_o2.png" width="277" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZQzsT7ygbzwwLiXdUTSOnJEPH2zm7qSsAe7aoHZjIdrEsYeFu3CMDvbvedtqLoFXb5e9f5SRwWZGTFGk6ss5slNJ3UIDX5gTQhBsAyzvBifv78CYvMOvyaTBDWCyGPZn3ouzzu_OoVmvm/s1600/c5398d7f45_86572974_o2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZQzsT7ygbzwwLiXdUTSOnJEPH2zm7qSsAe7aoHZjIdrEsYeFu3CMDvbvedtqLoFXb5e9f5SRwWZGTFGk6ss5slNJ3UIDX5gTQhBsAyzvBifv78CYvMOvyaTBDWCyGPZn3ouzzu_OoVmvm/s320/c5398d7f45_86572974_o2.png" width="271" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizNuVFCF_bqnQeBR39drd7ACIBNyGLkdh9FOjb9NVwBUsVO9DloOSNh0qP8tarGQrCOJEGPR5ie1OMMW31n62rewlIdH4pvifG7wibiMQIPvOaFfcU8rd7ZfwE4ihPhaG87jgqhbZAayyH/s1600/89e1375901_89591670_o2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizNuVFCF_bqnQeBR39drd7ACIBNyGLkdh9FOjb9NVwBUsVO9DloOSNh0qP8tarGQrCOJEGPR5ie1OMMW31n62rewlIdH4pvifG7wibiMQIPvOaFfcU8rd7ZfwE4ihPhaG87jgqhbZAayyH/s320/89e1375901_89591670_o2.png" width="266" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh67G7we4Jya6AGgr_yDh73epm2uzbZHs-PK7pqTpz_QYFkaCp4w2a-TytDsM7wMZFUAtga_XXRjUfsAL0wvdwnKDmOAJywu4PIeW-gEL_nhJwr4_dqOOP2uXchYXVRt8IdHAi87FDoTcJQ/s1600/51ee1e84e3_84331264_o2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh67G7we4Jya6AGgr_yDh73epm2uzbZHs-PK7pqTpz_QYFkaCp4w2a-TytDsM7wMZFUAtga_XXRjUfsAL0wvdwnKDmOAJywu4PIeW-gEL_nhJwr4_dqOOP2uXchYXVRt8IdHAi87FDoTcJQ/s320/51ee1e84e3_84331264_o2.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxKVzq1Oq7-9k9yS0uqDEWRlDhQ_rvSF5r5xHA9-KJjzz39hMmRIOOX_10U0dLFMORSXJfXh-5iF65sKNK3cKS-6aoATp70yz-S1gKcj9JKK48QS2qW3Y_2_guSg3WLqa0cZj6nRFrroxc/s1600/2a1e8099ec_83870695_o2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="295" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxKVzq1Oq7-9k9yS0uqDEWRlDhQ_rvSF5r5xHA9-KJjzz39hMmRIOOX_10U0dLFMORSXJfXh-5iF65sKNK3cKS-6aoATp70yz-S1gKcj9JKK48QS2qW3Y_2_guSg3WLqa0cZj6nRFrroxc/s320/2a1e8099ec_83870695_o2.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjh592jDXccn00Rn8OtUwzhEkC0M8I9UBMya9dnbHRgizo5S5eMyJkRzr0lf00yzKjI1CnhFKRbDIKFK7pY_elkH2te_xaPSCby6cFrYCzC3G66aHHVpG2JMJaPu1fUCKvG7UKmhLpbv1PL/s1600/9755642636155.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjh592jDXccn00Rn8OtUwzhEkC0M8I9UBMya9dnbHRgizo5S5eMyJkRzr0lf00yzKjI1CnhFKRbDIKFK7pY_elkH2te_xaPSCby6cFrYCzC3G66aHHVpG2JMJaPu1fUCKvG7UKmhLpbv1PL/s320/9755642636155.png" width="205" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHM28EaZeB5ByMUXLE6sBLgsOXb6MmVpUrwZ0sgdg3WHIeapoOOFLfa2asTwrz_9UFu7CIzEnmFBe9VHjrTw3x7xhuBpfrU3GIVYPi4-DB_4dc4Aji8_KkLdgX2ZE9O0-7JyRy_0hqsKVS/s1600/6024722636157.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHM28EaZeB5ByMUXLE6sBLgsOXb6MmVpUrwZ0sgdg3WHIeapoOOFLfa2asTwrz_9UFu7CIzEnmFBe9VHjrTw3x7xhuBpfrU3GIVYPi4-DB_4dc4Aji8_KkLdgX2ZE9O0-7JyRy_0hqsKVS/s320/6024722636157.png" width="199" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW-bq9mNqAa3r-t-YNVJDtZOjQYWuHQVn3WvqzRTrCwP7SCVLedb-ijqsrGPGVgf82UpVtdZtB5MeAU1bz9qp1WUw_Y0DD__lcxIa1fakqFpoBwIcNjufBFHhldUE27r-j15Uu2gntw3vB/s1600/758579688493tubescookiestiram447.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW-bq9mNqAa3r-t-YNVJDtZOjQYWuHQVn3WvqzRTrCwP7SCVLedb-ijqsrGPGVgf82UpVtdZtB5MeAU1bz9qp1WUw_Y0DD__lcxIa1fakqFpoBwIcNjufBFHhldUE27r-j15Uu2gntw3vB/s320/758579688493tubescookiestiram447.png" width="245" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3mNeGx0P4p4lCQ19_ebFnIx_yC3oQY6cDC3-YjZrzrCfswmTCH3aMq7FqxBfI8hZXBk-_l8pA4J7wvq69Vwlk6Wz9wLk8xLCDaifXF_wUJ3ETkQ6mniRkboBJ2dRRrc60FBs1jbcadLaX/s1600/313064r19.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3mNeGx0P4p4lCQ19_ebFnIx_yC3oQY6cDC3-YjZrzrCfswmTCH3aMq7FqxBfI8hZXBk-_l8pA4J7wvq69Vwlk6Wz9wLk8xLCDaifXF_wUJ3ETkQ6mniRkboBJ2dRRrc60FBs1jbcadLaX/s320/313064r19.png" width="192" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy8tzYhiZa1kZYTmEliFsvKBBG_-arhXnXtbneKp4i34V6ruG3Bf4mweVxKKx4JB7uBSeN2D16tEFcO359FRbu3YsJGWEw2Y5LZKCgMBS2xHps0ddJr-sqUhriOTiCeKIPnOdfOcoCoR2v/s1600/263805055b4444da5419L.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy8tzYhiZa1kZYTmEliFsvKBBG_-arhXnXtbneKp4i34V6ruG3Bf4mweVxKKx4JB7uBSeN2D16tEFcO359FRbu3YsJGWEw2Y5LZKCgMBS2xHps0ddJr-sqUhriOTiCeKIPnOdfOcoCoR2v/s320/263805055b4444da5419L.png" width="150" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRqo-Jkiwqdn-iBt5mmxQangrq9EwOpQnu5uhZxom06tbanhQr3SActCA7dacwA6DLVwW69xAGMHo46TKupDdex5KJMj5JFlBa5wun860INmZIpQ-_jLRobnqECNBu0Oco0WNleBicS2-l/s1600/958926055b3536ded85cL.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRqo-Jkiwqdn-iBt5mmxQangrq9EwOpQnu5uhZxom06tbanhQr3SActCA7dacwA6DLVwW69xAGMHo46TKupDdex5KJMj5JFlBa5wun860INmZIpQ-_jLRobnqECNBu0Oco0WNleBicS2-l/s320/958926055b3536ded85cL.png" width="150" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
Erzsi kuckójahttp://www.blogger.com/profile/03422000624516522804noreply@blogger.com2