Velencei karnevál - pps

Letöltés

Dankó Pista - cigány származású magyar nótaszerző

(Szeged-Fölsőtanya /ma: Szatymaz /, 1858. június 14. – Budapest, 1903. március 29.)

Szülei első gyermekeként látta meg a napvilágot, mindössze kilenc éves volt, mikor édesapját elvesztette. Vele együtt három húga, Irén, Etel és Róza maradtak még félárván. Édesapja halálát követően nem folytathatta az iskolát. Három elemit, egy református, meg egy lutheránus iskolát végzett el. Szeretett olvasni, gyakran kért kölcsön könyveket diáktársaitól, később saját könyvtára is lett. Legjobban Alexandre Dumas, Victor Hugo és Jókai Mór műveit kedvelte.
Két hónapig tanult hegedülni. Hamarosan azonban munkát kellett vállalnia, vályogvetőként kereste kenyerét. Ugyan nem volt virtuóz, de kortársai beszámolói szerint szívéből jött a zene amikor játszott.
15 éves volt, amikor szülőfalujában megszervezte cigányzenekarát, melynek egyben vezetője is volt. A környékbeli tanyavilágban zenéltek, mivel olcsó muzsikusokra volt kereslet, gyakran léptek fel némi pénzért, ételért vagy borért cserébe. Dankó dalköltészetében gyakori motívum volt a rózsa, legalább ötven nótájának címében vagy szövegében megtalálható. Számos betétdalt írt népszínművekhez, nótáinak száma közel félezerre rúg.
Beutazta Magyarországot a daltársulatával együtt, felléptek az Alföldön, valamint a Felvidék nagyobb városaiban. Megfordultak Oroszországban is, játszottak Moszkvában és Szentpéterváron is. Egy anekdota őrzi a következő történetet: a cári udvarban adott koncerttel olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta legszebb briliáns gyűrűjét. A többi vendég látva a jelenetet, rendre odament hozzá gratulálni, s Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű. Miután megteltek a kezei, a következőt mondta egy sóhaj kíséretében: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!"
Hangjegyek írásához nem értett, így dalait mások jegyezték le. Életén végigkísérte a nyomor. Tüdőbaja egyre súlyosbodott, ekkor a „Pósa-asztal" társasága indított számára gyűjtést, adományok érkeztek az egész országból a gyógyíttatására. San Remóba küldték, ahol egy télen keresztül kúrálták, azonban egészsége már nem tudott helyrejönni. 1903. március 29-én hunyt el, sógora budai lakásában érte őt a halál.
Ötszáz cigány játszotta el az „Eltörött a hegedűm…" című nótát. A szegedi múzeum előtt volt felravatalozva, Pósa Lajos és Tömörkény István mondtak búcsúbeszédet koporsójánál. A Belvárosi temetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Szobra is készült, felállításának ügyét Pósa Lajos szervezte meg. Margó Ede szobrászművész formált meg a dalköltő alakját, és honoráriumot nem kért, csupán a felhasznált márvány árát. Végül 1912. október 20-án állították fel a kész művet Erzsébet királyné szobrától nem messze.

Gregor József - A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze

(Rákosliget, 1940. augusztus 8. – Szeged, 2006. október 27.) magyar operaénekes (basszus.

Gregor József vegyésznek készült, nem akart énekes lenni, de tíz éven át tanult hegedülni. Felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének tanszakára, de a maga sajátos és nem mindig a jó modor diktálta stílusa miatt mindkét iskolájából, a konzervatóriumból és a Zeneakadémiáról eltanácsolták. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Rösler Endre volt a mestere. 1963-ben Szegedi Nemzeti Színházba ment próbaéneklésre, itt figyelt fel tehetségére és énektudására színházigazgató, aki biztatta, hogy képezze a hangját, s azonnal szerződtette. 1964–1988 között Szegedi Nemzeti Színház énekese. Közben a Magyar Állami Operaház magánénekeseként is működött. (Kezdetben motorkerékpáron tette meg oda-vissza az utat.)Két évig a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának igazgatója. Tizenöt éven át énekelt különböző külföldi színpadokon. Páratlan színpadi ösztönével és csalhatatlan társadalompszichológiai érzékével már hetekkel a bemutató előtt kibérelte magának a címlapokat, amikor közölte, hogy a munkát egy forintért vállalta. A Szegedi Nemzeti Színház siralmas anyagi helyzete indokolta a spórolást. A minihonor piárötletként is bevált. Így el lehetett érni, hogy egy operabemutató a műfaj iránt nem érdeklődő emberek körében is közbeszéd tárgya legyen. A gárdonyi kis nyaralóban szívesen időzött, sokszor innen járt fellépni is, Pestre, Szegedre. Gárdonyban nagyon szeretett tanulni. Hajnalban kiült a teraszra, nézte a kertet, memorizálgatott és élvezte a nyugalmat, a csendet. Ez jelentette számára a legnagyobb kikapcsolódást. Gregor József 2006 szeptemberében bejelentette: nem vállal több fellépést, sem színházban, sem koncerten. Egy hónappal később, október 22-én Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat) kitüntetésben részesült, amelyet állapota miatt felesége vett át. Súlyos betegséget követően 2006. október 27-én hunyt el. A szegedi Belvárosi Temetőben nyugszik.

Hull a hó - pps

Letöltés

Téli örömök - pps

Letöltés

Farsangi szokások

A farsang vízkereszttől hamvazószerdáig (amit hívtak szárazszerdának, böjtfőszerdának, aszalószerdának is), vagyis január 6-tól a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig tart. A farsang idejét úgy kapjuk meg, hogy az első tavaszi (március 21-e utáni) holdtöltét következő vasárnaptól (húsvéttól), visszaszámolunk hat hetet.
A farsang az utolsó alkalom a mulatságra, utána a húsvétig tartó nagyböjt következik.
Főleg a farsangi időszakot lezáró utolsó három napon (amit a farsang farkának is neveznek) farsangvasárnap, farsanghétfőn (asszonyfarsang napján), húshagyókedden mulattak igazán.
Pl. asszonyfarsangkor az asszonyok felmentést kaptak a házasszonyi teendők alól, férfiruhába öltöztek s a kezük közé kerülő férfiakat jégcsappal „borotválták” meg.
Másnap, azaz húshagyó kedden éjfélig ettek, ittak, mulatoztak, daloltak, táncoltak.
A mulatságok minden este húshagyó keddig a fonóházakban is zajlottak, aminek zárásaként az utolsó fonóházi összejövetelen sor került a "fonóvégzésre".
Sok helyen maskarába öltözve járták végig a falut.
A farsang az ókori római Saturnalia ünnepéhez is kapcsolódik, amelyen a rómaiak a hajdan volt aranykorra emlékeztek Saturnus istennek áldozva, majd nyilvános lakomát adtak állami költségen az egész nép számára. Az ünnep tradíciójához az emberek annyira ragaszkodtak, hogy a római katolikus egyház végül keresztény színezettel ellátva integrálta a pogány kultuszt.
Nálunk a középkorra tehető a farsang kialakulása. A királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében terjed el. Az itáliai a királyi udvarban, az utóbbi kettőnél pedig inkább a német hatás volt a jelentős.
Már Mátyás Király idején divatban voltak az álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a mulatozásokat, de hiába tiltakoztak, a farsang időszakának megünneplését nem tudták visszaszorítani.
Magyarországon a farsang ünnepéhez kötődik a népi színjátszás kialakulása is. A maszkos alakoskodásokból nőttek aztán ki a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg. Pl. menyasszony, vőlegény, a cigány, a betyár…
Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is. Pl. a kecske, a ló, a medve állatmaszkját.
Talán az egyik legnépszerűbb alakoskodó játékról, az ún. Cibere vajda - Konc király párviadaláról már a XVI. Századtól vannak adataink. Ennek a játéknak két szereplője van, az egyik szereplő a böjti ételek (cibere), a másik a húsételt személyesíti meg s az ő viszálykodásukról szól a darab. A néphit szerint vízkeresztkor Konc király kerül ki győztesen, s ekkor kezdődik el a farsang, húshagyókedden pedig Cibere vajda győz, s ekkor meg a böjt veszi át a hatalmat.
Hazánkban széles körben ismert alakoskodó népszokás a mohácsi búsójárás. A délszláv eredetű sokácok faálarcos felvonulásáról szól. Mivel a szereplőknek inkognitót biztosítottak az álarcok, sokszor került sor verekedésre, amire a közvélemény a hatóság segítségét kérte. Ezekről a felvonulásairól már a XIX. századból vannak feljegyzések.
A sokácok Poklada 'átöltözés, átváltozás' néven említik ezt a farsangot lezáró eseményt.
A XX. század folyamán sikerült ezt az ünnepet mederbe terelni, ekkor terjedt el a búsójárás elnevezés is.
A Mohács környékiek ilyenkor színes fából faragott maszkokat, csúf, szarvas álarcokat öltenek, hogy ezzel ijesszék el a telet. Mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A házban és a ház udvarán hamut szórnak szét az úgynevezett alakoskodók, ettől remélik, hogy távol tartja majd a rontó szellemeket. Majd az ünnepség végén szalmabábut égetnek, ami a tél szimbolikus halálát jelenti.
A farsangi köszöntő is a farsang része. Ilyenkor a gyerekek házról-házra jártak s köszöntőket mondtak, cserébe szalonnát, tojást, zsírt kaptak. Néhol a köszöntőkből származó adományok a pap vagy a tanító jövedelmét egészítették ki. Erről a szokásról már a XVII. századból rendelkezünk feljegyzéssel.
Itt egy farsangköszöntő:
Farsang, farsang, háromnapi farsang,
Itt is adnak, amit adnak.
Ez is Isten háza, szálljon le rája,
Az Isten áldása.
Hat lóval, hat ökörrel,
Három borjas tehénnel, egy aranyos ekével.
A farsanghoz számos néphit kapcsolódik. Például:
- aki farsangkor varr, az később befullad. (Az is befullad, aki ilyenkor ruhát foltozott.)
- ha farsanghétfőn (asszonyfarsang napján) valaki kukoricát morzsolt ültetéshez, nem volt szabad beszélnie, mert akkor a kikelt növényt később megették volna az ürgék.
- a tyúkólakba sárga földet kellett vinni, hogy az állatok jól tojjanak.
A farsang jellegzetes étele a fánk. Rengeteg változatban készítik, van burgonya, gyűrűs, hússal töltött, szalagos, farsangi, rózsafánk, a forgácsfánk vagy csöröge, a túró, a cseh fánk és a párnacsücske változat. Régen farsang vasárnapján és húshagyó kedden húslevest és töltött káposztát főztek, de sokszor ettek még ciberelevest és kocsonyát is.
Ezek a vígságok minden nemzetnél más és más szokásokkal jártak.
Dél-Európában ez volt az év egyik legnagyobb ünnepe, amikor viszonylag büntetlenül, nyíltan is ki lehetett mondani dolgokat.
Az olaszoknál Velencében, a városközpontban, a szabad ég alatt a Szent Márk téren tartották (a mai napig) a legnagyobb farsangi mulatságot, a velencei karnevált. Ilyenkor az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is.
Álarcok mögé rejtőztek, amelyek lehettek karaktereket, foglalkozásokat, néptípusokat sejtető álarcok.
Régen az álarcos felvonulások mellett tartottak állatviadalokat és lóversenyeket is.
Híres volt még a bazeli karnevál is.
Manapság is talán a velencei karnevál az egyik leghíresebb farsangi népünnepély, de nevezetes még az olasz karneválok közül a nizzai és a rajnai is.
Híres még az európai karneválok közül a kölni, a karintiai Villach, a madridi, a sevillai, a párizsi és a düsseldorfi karnevált is.

A farsang más országokban:
Velencében már István napján kezdődik az ünneplése.
Spanyolországban Sebestyén-napkor (január 20-án) veszi kezdetét.
Rómában csakis a hamvazó szerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak.
Párizsban a boeuf gras-t (kövér ökör) álarcosok vezetik körül a városban a mulatozó népet.
Németországban a farsangi időszak utolsó keddjén rendezik az ún. Narrenfest-et, azaz bolondok keddjét. De a német nyelvterületen szokás még a Weibermühle (csodamalom) is, ami arról szól, hogy egy fiatal férfi csúf öregasszonyt vesz feleségül, s a molnár kellő jutalom ellenében fiatal lánnyá "őrli vissza" az asszonyt.
Ausztriában a karintiai Villachban farsangszombaton az egész város jelmezbe öltözik, még az eladók is maszkokban szolgálják ki a vásárlókat, a polgármester pedig egy napra átadja hivatalát a farsangi hercegnek, Fidelius-nak.
A riói karneválon (portugál őse az Entrudo) hatalmas feldíszített kocsik vonulnak fel, melyeken az emberek szambát ropnak. A különböző szambaiskolák táncosai a karnevál utcáján a Sambadron táncolnak, versenyeznek egymással, s a parádé végén, ami két napig tart, a zsűri pontozza a versenyző iskolákat.
Amerikában a legnagyobb múltra a New Orleans-i karnevált, azaz a „Mardi Grass”-t tekintik. Dixielandban rendezik húshagyó kedden.

Idézetek a szeretetről

„Akkor szeress, mikor a legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van a legnagyobb szükségem rá.”

„Egyetlen szó. Megszabadít bennünket az élet minden súlyától és gyötrelmétől. Ez a szeretet.”
Szophoklész

„Amit szeretsz, az megmarad, s a többi: sár, amit szeretsz azt el nem szedhetik, amit szeretsz örökséged s igaz.”
Ezra Pound.

„Aki csak szeret, hisz a lehetetlenben.”
Elizabeth Barret Browning

„Ha a házban nincs szeretett, akkor semmi sincs.”
Ezra Pound

„Ha a felebarátodat úgy kell szeretned, mint tenmagadat, akkor legalább annyira jogos, hogy tenmagadat is úgy szeresd, mint felebarátodat.”
Chamfort

„Ki magához nem jó, mást sem szerethet.”
William Shakespeare

„A szeretet önmagunkon kezdődik.”
Ókori mondás

„Mindenkinek szüksége van valakire, akit jobban szeret önmagánál.”
Felix Timmermans

„Szeretném, hogyha szeretnének, s lennék valakié, lennék valakié.”
Ady Endre

„Annyira megszoktam kettesben, hogy már-már úgy érzem; csak félig vagyok.”
Montaigne

„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.”
Korinthus