BEMUTATKOZÁS

Sok szeretettel köszöntöm az idelátogatókat! Blogomat újra nyitottam és folyamatosan töltögetem, amennyire a munkám és a családom mellett időm engedi.
Tartalmát tekintve próbálok belevinni mindenből egy keveset.
Érdeklődési köröm elég sokirányú, sok mindent szeretek kipróbálni. Vonzódom a természethez, képeimet leginkább ebben az irányban szerkesztgetem.
Remélem, jól fogod majd érezni Magad és megtisztelsz még a látogatásoddal!
Baráti üdvözlettel: Erzsi

Köszöntő






2014. május 3., szombat

Anyák napja



    


  Egy nő attól lesz anyává, hogy gyermeket hoz a világra.
Jómagam négy gyermeknek adtam életet.
   Anyák napján először is Őket, a gyermekeimet szeretném köszönteni, hiszen általuk lettem anya…
Nem mindig sikerült jó anyának lennem, de próbálkoztam…Több-kevesebb sikerrel…
     Egy anyának sok dolga van…
A legfőbb dolga, hogy ANYA legyen….aki életet ad, gondoz, ápol, tanít, jutalmaz, fegyelmez, játszik. Mesét olvas,… mond… esetleg ír..
Gyermekeim egyik kedvenc meséjével köszönöm nekik, hogy anyává tettek!
 


                            A két kis barát.
  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Annak az erdőnek a szélén élt egy szegény ember a feleségével és gyermekével. Nem volt egyéb gazdagságuk, csak egy soványka kismalac.
   Reggelente kiengedték és a kis malacka azt eszegette egész nap, amit az erdőben talált.
Egy napon a kismalac olyan messze ment az erdő bokrai között, hogy eltévedt.
Bármerre nézelődött, semerre sem találta a hazavezető utat. Búsan leült egy vakondtúrásra és csendesen sírni kezdett. Maszatos pofikáján esőként peregtek a könnyek. Lassan beesteledett és ő egyre szomorúbb lett.
  Egyszer csak a közeli fa mögül egy aprócska tüskés állatka bújt elő.
      - Szervusz! Te ki vagy és miért sírsz? – kérdezte.
      - Röfi vagyok, a kismalac. Azért sírok, mert eltévedtem.
      - No, ne sírj! Én Tüsi vagyok, a kis sün. Tudod mit? Legyünk barátok! Már sötét van, az utat nem találjuk meg, de gyere velem.
Azzal elindult a malacka előtt, aki óvatosan követte. Nem sokára egy hatalmas vadrózsabokor elé értek.
- Itt vigyázz, nehogy a tövisek megszurkáljanak! – szólt Tüsi.
Széthajtotta a szúrós ágakat, mely mögött egy tágas barlang volt.
-         Gyere beljebb és ne félj! Itt megleszünk reggelig, s akkor hazakísérlek.
Megvacsoráztak, megmosakodtak, beszélgettek még egy kicsit, s utána lefeküdtek aludni.
Reggel madárcsicsergésre ébredtek. Röfi nagyot nyújtózott, majd fürgén kibújt az ágyból. Sietve megreggeliztek és elindultak a harmatos erdőbe, megkeresni az utat, ami az erdő széléhez vezetett. Hamarosan meg is találták.
Röfi hálálkodva mondott köszönetet Tüsinek az éjszakai szállásért és a finom ennivalóért.
Tüsi szerényen csak ennyit mondott:
- Ne köszönj semmit, hisz barátok vagyunk. Tudod, az őszinte barátságnál nincs szebb a világon. Biztosan te is megtetted volna értem ugyanezt. S ki tudja, talán még te is fogsz egyszer segíteni rajtam!
Azzal elbúcsúztak egymástól. Röfi boldog visítozással szaladt a ház felé, ahol a szegény ember már azt hitte, hogy egyetlen vagyonkájuk a farkas vacsorája lett.
A gyerekek is megörültek nagyon, hogy kis kedvencük hazatért. Röfi saját nyelvén próbálta elmesélni kalandját, amit persze senki sem értett.
  Néhány nap múlva a kismalac ismét az erdő csemegéit szedegette, amikor ismerős hangot hallott: sírást-jajgatást. Elindult a hang irányába és szörnyű meglepetésére Tüsit látta ott, egy rókacsapda foglyaként. Szegény kis süni figyelmetlen volt és az egyik első lábát becsípte és eltörte a csapda.
Röfi rögtön odasietett és teljes erejével szétfeszítette a csapdát. Óvatos mozdulattal kiemelte kis barátja törött lábát. Két apró faágból és szederindából sínt készített a süni lábára. Gyengéden csinálta, hogy barátjának minél kevesebb fájdalmat okozzon. Azután ágakból és falevelekből aprócska hordágyat is csinált.
- Jajj, de jó hogy erre jártál, de jó, hogy rám találtál! Nem is tudom, mi lett volna velem nélküled!
- Ne hálálkodj, hisz te mondtad, hogy az őszinte barátságnál nincs szebb a világon! De most már ne mozogj annyit! Feküdj ide óvatosan, s hazahúzlak.
Felsegítette sünit a hordágyra. Amint mondta, úgy is tett. A már jól ismert vadrózsabokornál leemelte barátját és bevitte a barlangba. Vigyáznia kellett, hogy süni tüskéi meg ne szurkálják, ne történjen baj.
Odabent finom mozdulattal letette az ágyra. Enni-inni is készített a csöppnyi szekrénykére, hogy süninek ne kelljen felkelnie. Azután elköszönt, s megígérte, hogy másnap újra eljön.
- Csak aztán el ne tévedj! – mókázott vele süni.
- Másnap hatalmas kosár friss bogyóval és egy csokor mezei virággal el is jött a kismalac. És így is tett még jó néhány napig.
Tüsi hamarosan teljesen felépült.
Aztán egy szép napon együtt elmentek Röfiék házához. A gyerekek nagy örömmel fogadták a kis sünit is. Boldog játszadozással teltek a napok és mind a ketten örültek, hogy ilyen jó barátok lettek. A gyerekek is megosztották velük jókedvüket.
Még ma is vidáman játszadoznának, ha azóta meg nem nőttek volna!

   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése