Gyermeknapra...

Gyermeki


Töröld le most
A gyermeki könnyet
Bűn az a csillám
Egy angyal arcán
Vidd messze innen
Boldog kell legyen
Homokozóban
Vad Kánaán
Szaladj most messze
Vidd el e verset
Hallja meg minden
Felnőtt ki él
Gyermeki könnyek
Oly ijesztőek
Mosoly az arcra
Ez itt a cél
Gyöngyöző kacaj
Csintalan vigyor
Aprócska kezek
Vidám játéka
Felnőtté válás
Szép éveinek
Legszebb magasztos
Ajándéka.

/ J. P. /

Zenedoboz - Válogatás - pps - GYŰJTEMÉNY

Letöltés

Pünkösd története, hagyományai, népszokásai.

A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, amelyen a kereszténység a Szentlélek kiáradásának emlékét ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása; ez a kiáradás. A Szentlélek (görögül pneuma, latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, és ezzel a napot új tartalommal töltötte meg a keresztények számára.

Eredete az ószövetségi zsidó ünnep, héber nyelven Sávuót, a törvényadás (tóra adásának) emléknapja és az új kenyér ünnepe. Szentírásból ismert Húsvét után az ötvenedik napon tartják. Így pünkösdvasárnap (a nyugati kereszténységben) legkorábbi lehetséges dátuma: május 10., a legkésőbbi pedig június 13. Görög nevének (πεντηκοστή, pentékoszté) a jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik. Hasonlóan a húsvéthoz, egész héten át tart, de csak két nap nyilvános ünnep. Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik ókori keresztény írók (Tertullianus, Órigenész), ünneplése egyidős az egyházzal, tehát az apostolok idejéből való. A bérmálás szentségét hagyományosan pünkösd ünnepétől kezdve szokás kiszolgáltatni a római katolikus egyházban. Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik.

Népszokások
A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz. Több elemük a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza. Visszavezethető a római floráliákra: a floráliák olyan tavaszt köszöntő ünnepi alkalmak voltak, amikor Flora istennőt, a növényvilág és a virágok (tágabb értelemben a termékenység) istennőjét köszöntötték. Az istennő görög nevén Khlóris, azaz Zöldellő, Viruló.

Májusfa
A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan a május elsejére virradó éjszaka állítottak májusfát. Másik jeles alkalma pünkösd volt. A május elsején állított fákat sokfelé pünkösdkor bontották le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokon lányoknak is állítottak fát. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.

Pünkösdi király
Az évelő pünkösdi rózsa vagy kerti bazsarózsa a föld alatt gyöktörzset fejleszt, amelyből 40-80 cm magas fényes, összetett levelek és mélybordó, piros, rózsaszínű vagy fehér, illatos virágok fejlődnek. A középkor óta ismert szokás, ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak.

Tavaszköszöntés
Már kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítés-lécei közé tűznek zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint) azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám. Néhol a lányos házakra tettek ki zöld ágakat.

Pünkösdi királynéjárás
Eredetileg 4 nagyobb lány (később több) körbevisz a faluban egy ötödiket. Ő a legkisebb, a legszebb. Énekelnek, és jókívánságokat ismételgetnek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak. A Dunántúlon jellemző termékenységvarázslással összekötött szokás később adománygyűjtéssel párosult.

Pünkösdölés
Ekkor pünkösdi király és királyné párost a kíséretével jelenítettek meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. Ez a szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s adományt gyűjtött.

Törökbasázás, borzakirály, rabjárás
Nyugat-Magyarország egyes vidékein voltak jellemzőek pünkösdkor. Egy kisfiút szalmával kitömött nadrágba öltöztettek társai, török basát utánozva. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe. A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányokhoz körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy „Segéljék ezeket a szegény katonarabokat.” Persze, ők is ajándékokkal térnek haza. A borzajárás során körbekísérnek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny van. Házról házra járnak.

Csíksomlyói búcsú
Zarándokok tömege a csíksomlyói búcsú helyszínén Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A csíksomlyói búcsú hagyománya a 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.

A hálátlan szerep

Emlékszel arra a pillanatra, mit éreztél, amikor közölték veled, hogy új életet hordasz magadban? Vigyáztál, hogy fel ne fázz, hogy jól tápláld magzatod, hogy nagyot ne emelj. Vártad a percet, a szülés percét, amitől féltél is, hisz nem tudtad, még mi az. Amikor végre meghallottad a sírását, amikor először láttad, mi 9 hónapig titok volt neked. Hogy gyönyörű, formás, egészséges és Ő a tied! A te első, féltve őrzött és várva-várt gyermeked. A nehéz, fáradt éjszakák, amiket ébren mellette töltöttél. Az aggódás, ha beteg volt, a csöppnyi gyermek kiszolgáltatottsága. Az első mosoly, mit feléd küldött, az első hangok és értelmes szavak, az első bizonytalan és egyre stabilabb lépések. Mindig vele és mellette voltál. Tőled lett az értelem benne, te vitted a világ felé. Te adtál neki életet, biztonságot. Te vitted az óvodába, te kísérted el az iskolapadig. Hányszor kínlódtál vele a házi feladat megírása miatt. Vele tanultad a verset. Tőled sok-sok kérdésre választ kapott. Gondoskodásod közepette észre sem vetted, hogy apró gyermek elérte a makacs, önfejű és akaratos kamaszkort. Amikor már nem gyerek többé, de a felnőtté válás ideje még várat magára. Amikor már nem hozzád fordul a gondjával, más társat talál. Amikor téged már becsap, meglop és kihasznál! Bajt bajra halmoz, mert azt hiszi így jó, így felnőttes.
Amikor a háttérben már más irányítja. ,,Diákszerelem” – mondanád te, de ők ezt már nem így érzik! Két kamasz kitörése a karnyújtásnyira lévő felnőttkor felé. Makacs, konok akaratuk szembeszáll veled, az életelveddel, a te anyai szíveddel és megfontoltságoddal. Hiszik a boldogságukat; bíznak, hogy együtt túlélnek mindent. Összetartanak és összetartoznak, te nem tudod megállítani őket. Kevés vagy. Kevés a szó, kevés az érv! Fejet hajtasz, beletörődsz. Ők akarták.
Az akarat jó és szép dolog, de a kitartásuk vajon mekkora? Meddig tartanak ki egymás mellett az élet nehézségeivel szemben? Két fiatal, akik elindultak az élet felé; egyedül akartak maradni egymással. Te már nem tudod visszafordítani a dolgokat, de fáj neked, mi történt. Mélyen lerombolva, lesújtva és megalázva érzed magad. Lelkiismereted tiszta, hisz megtetted, amit kellett! Bele kell törődnöd, hogy nincs rád szüksége! Tud járni egyedül. De ezek a lépések a te kezed nélkül lehet, hogy elbizonytalanodnak még. Ott leszel vajon, ha arra bukik? Felsegíted majd? Hisz Ő eldobott téged, kevés voltál már neki!
Félre tudod majd tenni a megcsorbított anyaságod romjait? Mit érzel most belül? Érzed-e azt, hogy hiábavaló volt minden, amit érte vállaltál? Fáj-e, hogy nem így kellett volna elmennie? Keserű-e a pirula, amit lenyelettek veled? Nem kellett volna-e néha szigorúbb anyának lenni, megtiltani dolgokat? Vajon akkor hogyan történt volna? Vajon hol rontottad el és egyáltalán te voltál az, aki ezt a dolgot elrontotta? Mikor gyógyulnak be a sebek, amiket életed első gyermeke okozott neked? Elhagyva szülői házat, iskolát és mindent, amit te adtál neki. Eszébe jutnak-e majd a szavaid, amiket utolsó este intéztél hozzá? Bizonyosságát adja-e majd a sors, hogy a kamasz tévedett? Elébed áll-e majd egyszer, hogy elismerje: - Igazad volt, anyám!
Vajon valóban olyan hálátlan szerepnek érzed majd életed végéig anyaságodat? Vagy a sors majd egyszer igazolja, hogy minden szenvedéseddel együtt a legnemesebb dolog a földön, hogy anya vagy!? Nemes lelkű, odaadó és megbocsátó lény, akit igenis érdemes volt anyának nevezni. És akinek végső soron nem is olyan hálátlan a szerep.
Talán az idő sok mindenben segít. Talán majd fájdalmad enyhítésére is gyógyírt talál!
 Most mindent elvettek tőled, most megbukott a darab, amelyben te játszottad az anyát!