BEMUTATKOZÁS

Sok szeretettel köszöntöm az idelátogatókat! Blogomat újra nyitottam és folyamatosan töltögetem, amennyire a munkám és a családom mellett időm engedi.
Tartalmát tekintve próbálok belevinni mindenből egy keveset.
Érdeklődési köröm elég sokirányú, sok mindent szeretek kipróbálni. Vonzódom a természethez, képeimet leginkább ebben az irányban szerkesztgetem.
Remélem, jól fogod majd érezni Magad és megtisztelsz még a látogatásoddal!
Baráti üdvözlettel: Erzsi

Köszöntő






2013. január 20., vasárnap

Farsangi szokások



A farsang vízkereszttől hamvazószerdáig (amit hívtak szárazszerdának, böjtfőszerdának, aszalószerdának is), vagyis január 6-tól a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig tart. A farsang idejét úgy kapjuk meg, hogy az első tavaszi (március 21-e utáni) holdtöltét következő vasárnaptól (húsvéttól), visszaszámolunk hat hetet.
A farsang az utolsó alkalom a mulatságra, utána a húsvétig tartó nagyböjt következik.
Főleg a farsangi időszakot lezáró utolsó három napon (amit a farsang farkának is neveznek) farsangvasárnap, farsanghétfőn (asszonyfarsang napján), húshagyókedden mulattak igazán.
Pl. asszonyfarsangkor az asszonyok felmentést kaptak a házasszonyi teendők alól, férfiruhába öltöztek s a kezük közé kerülő férfiakat jégcsappal „borotválták” meg.
Másnap, azaz húshagyó kedden éjfélig ettek, ittak, mulatoztak, daloltak, táncoltak.
A mulatságok minden este húshagyó keddig a fonóházakban is zajlottak, aminek zárásaként az utolsó fonóházi összejövetelen sor került a "fonóvégzésre".
Sok helyen maskarába öltözve járták végig a falut.
A farsang az ókori római Saturnalia ünnepéhez is kapcsolódik, amelyen a rómaiak a hajdan volt aranykorra emlékeztek Saturnus istennek áldozva, majd nyilvános lakomát adtak állami költségen az egész nép számára. Az ünnep tradíciójához az emberek annyira ragaszkodtak, hogy a római katolikus egyház végül keresztény színezettel ellátva integrálta a pogány kultuszt.
Nálunk a középkorra tehető a farsang kialakulása. A királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében terjed el. Az itáliai a királyi udvarban, az utóbbi kettőnél pedig inkább a német hatás volt a jelentős.
Már Mátyás Király idején divatban voltak az álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a mulatozásokat, de hiába tiltakoztak, a farsang időszakának megünneplését nem tudták visszaszorítani.
Magyarországon a farsang ünnepéhez kötődik a népi színjátszás kialakulása is. A maszkos alakoskodásokból nőttek aztán ki a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg. Pl. menyasszony, vőlegény, a cigány, a betyár…
Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is. Pl. a kecske, a ló, a medve állatmaszkját.
Talán az egyik legnépszerűbb alakoskodó játékról, az ún. Cibere vajda - Konc király párviadaláról már a XVI. Századtól vannak adataink. Ennek a játéknak két szereplője van, az egyik szereplő a böjti ételek (cibere), a másik a húsételt személyesíti meg s az ő viszálykodásukról szól a darab. A néphit szerint vízkeresztkor Konc király kerül ki győztesen, s ekkor kezdődik el a farsang, húshagyókedden pedig Cibere vajda győz, s ekkor meg a böjt veszi át a hatalmat.
Hazánkban széles körben ismert alakoskodó népszokás a mohácsi búsójárás. A délszláv eredetű sokácok faálarcos felvonulásáról szól. Mivel a szereplőknek inkognitót biztosítottak az álarcok, sokszor került sor verekedésre, amire a közvélemény a hatóság segítségét kérte. Ezekről a felvonulásairól már a XIX. századból vannak feljegyzések.
A sokácok Poklada 'átöltözés, átváltozás' néven említik ezt a farsangot lezáró eseményt.
A XX. század folyamán sikerült ezt az ünnepet mederbe terelni, ekkor terjedt el a búsójárás elnevezés is.
A Mohács környékiek ilyenkor színes fából faragott maszkokat, csúf, szarvas álarcokat öltenek, hogy ezzel ijesszék el a telet. Mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A házban és a ház udvarán hamut szórnak szét az úgynevezett alakoskodók, ettől remélik, hogy távol tartja majd a rontó szellemeket. Majd az ünnepség végén szalmabábut égetnek, ami a tél szimbolikus halálát jelenti.
A farsangi köszöntő is a farsang része. Ilyenkor a gyerekek házról-házra jártak s köszöntőket mondtak, cserébe szalonnát, tojást, zsírt kaptak. Néhol a köszöntőkből származó adományok a pap vagy a tanító jövedelmét egészítették ki. Erről a szokásról már a XVII. századból rendelkezünk feljegyzéssel.
Itt egy farsangköszöntő:
Farsang, farsang, háromnapi farsang,
Itt is adnak, amit adnak.
Ez is Isten háza, szálljon le rája,
Az Isten áldása.
Hat lóval, hat ökörrel,
Három borjas tehénnel, egy aranyos ekével.
A farsanghoz számos néphit kapcsolódik. Például:
- aki farsangkor varr, az később befullad. (Az is befullad, aki ilyenkor ruhát foltozott.)
- ha farsanghétfőn (asszonyfarsang napján) valaki kukoricát morzsolt ültetéshez, nem volt szabad beszélnie, mert akkor a kikelt növényt később megették volna az ürgék.
- a tyúkólakba sárga földet kellett vinni, hogy az állatok jól tojjanak.
A farsang jellegzetes étele a fánk. Rengeteg változatban készítik, van burgonya, gyűrűs, hússal töltött, szalagos, farsangi, rózsafánk, a forgácsfánk vagy csöröge, a túró, a cseh fánk és a párnacsücske változat. Régen farsang vasárnapján és húshagyó kedden húslevest és töltött káposztát főztek, de sokszor ettek még ciberelevest és kocsonyát is.
Ezek a vígságok minden nemzetnél más és más szokásokkal jártak.
Dél-Európában ez volt az év egyik legnagyobb ünnepe, amikor viszonylag büntetlenül, nyíltan is ki lehetett mondani dolgokat.
Az olaszoknál Velencében, a városközpontban, a szabad ég alatt a Szent Márk téren tartották (a mai napig) a legnagyobb farsangi mulatságot, a velencei karnevált. Ilyenkor az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is.
Álarcok mögé rejtőztek, amelyek lehettek karaktereket, foglalkozásokat, néptípusokat sejtető álarcok.
Régen az álarcos felvonulások mellett tartottak állatviadalokat és lóversenyeket is.
Híres volt még a bazeli karnevál is.
Manapság is talán a velencei karnevál az egyik leghíresebb farsangi népünnepély, de nevezetes még az olasz karneválok közül a nizzai és a rajnai is.
Híres még az európai karneválok közül a kölni, a karintiai Villach, a madridi, a sevillai, a párizsi és a düsseldorfi karnevált is.

A farsang más országokban:
Velencében már István napján kezdődik az ünneplése.
Spanyolországban Sebestyén-napkor (január 20-án) veszi kezdetét.
Rómában csakis a hamvazó szerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak.
Párizsban a boeuf gras-t (kövér ökör) álarcosok vezetik körül a városban a mulatozó népet.
Németországban a farsangi időszak utolsó keddjén rendezik az ún. Narrenfest-et, azaz bolondok keddjét. De a német nyelvterületen szokás még a Weibermühle (csodamalom) is, ami arról szól, hogy egy fiatal férfi csúf öregasszonyt vesz feleségül, s a molnár kellő jutalom ellenében fiatal lánnyá "őrli vissza" az asszonyt.
Ausztriában a karintiai Villachban farsangszombaton az egész város jelmezbe öltözik, még az eladók is maszkokban szolgálják ki a vásárlókat, a polgármester pedig egy napra átadja hivatalát a farsangi hercegnek, Fidelius-nak.
A riói karneválon (portugál őse az Entrudo) hatalmas feldíszített kocsik vonulnak fel, melyeken az emberek szambát ropnak. A különböző szambaiskolák táncosai a karnevál utcáján a Sambadron táncolnak, versenyeznek egymással, s a parádé végén, ami két napig tart, a zsűri pontozza a versenyző iskolákat.
Amerikában a legnagyobb múltra a New Orleans-i karnevált, azaz a „Mardi Grass”-t tekintik. Dixielandban rendezik húshagyó kedden.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése