Anyák napja

    

  Egy nő attól lesz anyává, hogy gyermeket hoz a világra.

Jómagam négy gyermeknek adtam életet.

   Anyák napján először is Őket, a gyermekeimet szeretném köszönteni, hiszen általuk lettem anya…

Nem mindig sikerült jó anyának lennem, de próbálkoztam…Több-kevesebb sikerrel…

     Egy anyának sok dolga van…

A legfőbb dolga, hogy ANYA legyen….aki életet ad, gondoz, ápol, tanít, jutalmaz, fegyelmez, játszik. Mesét olvas,… mond… esetleg ír..

Gyermekeim egyik kedvenc meséjével köszönöm nekik, hogy anyává tettek!

 

                            A két kis barát.

  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Annak az erdőnek a szélén élt egy szegény ember a feleségével és gyermekével. Nem volt egyéb gazdagságuk, csak egy soványka kismalac.

   Reggelente kiengedték és a kis malacka azt eszegette egész nap, amit az erdőben talált.

Egy napon a kismalac olyan messze ment az erdő bokrai között, hogy eltévedt.

Bármerre nézelődött, semerre sem találta a hazavezető utat. Búsan leült egy vakondtúrásra és csendesen sírni kezdett. Maszatos pofikáján esőként peregtek a könnyek. Lassan beesteledett és ő egyre szomorúbb lett.

  Egyszer csak a közeli fa mögül egy aprócska tüskés állatka bújt elő.

      - Szervusz! Te ki vagy és miért sírsz? – kérdezte.

      - Röfi vagyok, a kismalac. Azért sírok, mert eltévedtem.

      - No, ne sírj! Én Tüsi vagyok, a kis sün. Tudod mit? Legyünk barátok! Már sötét van, az utat nem találjuk meg, de gyere velem.

Azzal elindult a malacka előtt, aki óvatosan követte. Nem sokára egy hatalmas vadrózsabokor elé értek.

- Itt vigyázz, nehogy a tövisek megszurkáljanak! – szólt Tüsi.

Széthajtotta a szúrós ágakat, mely mögött egy tágas barlang volt.

-         Gyere beljebb és ne félj! Itt megleszünk reggelig, s akkor hazakísérlek.

Megvacsoráztak, megmosakodtak, beszélgettek még egy kicsit, s utána lefeküdtek aludni.

Reggel madárcsicsergésre ébredtek. Röfi nagyot nyújtózott, majd fürgén kibújt az ágyból. Sietve megreggeliztek és elindultak a harmatos erdőbe, megkeresni az utat, ami az erdő széléhez vezetett. Hamarosan meg is találták.

Röfi hálálkodva mondott köszönetet Tüsinek az éjszakai szállásért és a finom ennivalóért.

Tüsi szerényen csak ennyit mondott:

- Ne köszönj semmit, hisz barátok vagyunk. Tudod, az őszinte barátságnál nincs szebb a világon. Biztosan te is megtetted volna értem ugyanezt. S ki tudja, talán még te is fogsz egyszer segíteni rajtam!

Azzal elbúcsúztak egymástól. Röfi boldog visítozással szaladt a ház felé, ahol a szegény ember már azt hitte, hogy egyetlen vagyonkájuk a farkas vacsorája lett.

A gyerekek is megörültek nagyon, hogy kis kedvencük hazatért. Röfi saját nyelvén próbálta elmesélni kalandját, amit persze senki sem értett.

  Néhány nap múlva a kismalac ismét az erdő csemegéit szedegette, amikor ismerős hangot hallott: sírást-jajgatást. Elindult a hang irányába és szörnyű meglepetésére Tüsit látta ott, egy rókacsapda foglyaként. Szegény kis süni figyelmetlen volt és az egyik első lábát becsípte és eltörte a csapda.

Röfi rögtön odasietett és teljes erejével szétfeszítette a csapdát. Óvatos mozdulattal kiemelte kis barátja törött lábát. Két apró faágból és szederindából sínt készített a süni lábára. Gyengéden csinálta, hogy barátjának minél kevesebb fájdalmat okozzon. Azután ágakból és falevelekből aprócska hordágyat is csinált.

- Jajj, de jó hogy erre jártál, de jó, hogy rám találtál! Nem is tudom, mi lett volna velem nélküled!

- Ne hálálkodj, hisz te mondtad, hogy az őszinte barátságnál nincs szebb a világon! De most már ne mozogj annyit! Feküdj ide óvatosan, s hazahúzlak.

Felsegítette sünit a hordágyra. Amint mondta, úgy is tett. A már jól ismert vadrózsabokornál leemelte barátját és bevitte a barlangba. Vigyáznia kellett, hogy süni tüskéi meg ne szurkálják, ne történjen baj.

Odabent finom mozdulattal letette az ágyra. Enni-inni is készített a csöppnyi szekrénykére, hogy süninek ne kelljen felkelnie. Azután elköszönt, s megígérte, hogy másnap újra eljön.

- Csak aztán el ne tévedj! – mókázott vele süni.

- Másnap hatalmas kosár friss bogyóval és egy csokor mezei virággal el is jött a kismalac. És így is tett még jó néhány napig.

Tüsi hamarosan teljesen felépült.

Aztán egy szép napon együtt elmentek Röfiék házához. A gyerekek nagy örömmel fogadták a kis sünit is. Boldog játszadozással teltek a napok és mind a ketten örültek, hogy ilyen jó barátok lettek. A gyerekek is megosztották velük jókedvüket.

Még ma is vidáman játszadoznának, ha azóta meg nem nőttek volna!