Ablak

  Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában,a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen.
A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.
Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Móra Ferenc - A pillangók királya

Mikor én iskolás gyerek voltam, de sok szép lepkét fogtam!
Egyszer valami erdőkerülő vetődött a házunkhoz. Eldicsekedtem neki egy gyönyörű pillangóval.
- Nem sokat ér ez, öcsém, míg meg nem szerzed hozzá a pillangókirályt is.
Majd kőbálvánnyá meredtem, úgy elszomorodtam.
- Milyen az a pillangókirály? Sose hallottam én ilyenről, könyvekben sincs lerajzolva.
- Hja, öcsém, nem is ösmerik ám azt a könyvcsináló urak. Én magam is csak egyszer láttam életemben, pedig én az erdőben öregedtem meg. Kék selyemszárnya van a pillangónak, piros bársonycsipkével. Nagy pörge bajusza, karbunkulus korona a fején. Arról ösmerszik meg leghamarabb, mert az úgy ragyog, mint a szivárvány.
Ettől a perctől fogva nem volt nekem nyugodalmam se éjjel, se nappal. Éjjel mindig a pillangókirályról álmodtam, nappal mindig azt kerestem. Összebolyongtuk a húgocskámmal az egész környéket. Megbújtunk minden bokrot, megkutattunk minden faodút. Hasztalan, hiába. Nem is láttam a pillangók királyát.
Egyszer a húgom megbetegedett. Jöttek-mentek az orvosok, apám-anyám egyre sírt. Én meg akkor is csak arra gondoltam, hogy most már egymagamnak kell a pillangók királyát keresni.
Utoljára már azt gondoltam, hogy elámított az erdőkerülő. Nincs olyan pillangókirály a világon. Ha volna, annyi sok hét óta már meg kellett volna találnom. Nagy-nagy fájdalom fogta el a szívemet, sírva borultam le egy vén tölgyfa mohos tövébe, s utoljára elnyomott az álom.
Nem tudom, meddig aludtam, de mikor kinyitottam a szememet, azt hittem, még csak most kezdek álmodni. Egy hajításra tőlem, vadliliom kelyhében ott ült a pillangókirály. Piros bársonycsipkével szegett kék selyemszárnya kiterjesztve, nagy, pörge bajusza tele virágmézzel. Karbunkulus koronája égett, mint a tűz, ragyogott, mint a szivárvány. Valami tíz pille, mindenféle fajtájú, rajzott körülötte.
Nagyot dobbant a szívem. Szerettem volna elkiáltani magamat, de még a lélegzetemet is elfojtottam, s lábujjhegyen surrantam a liliombokor mögé. Reszketve kinyújtottam a kezemet. Hogy visszahúztam, már benne volt a pillangókirály. Alig fért benne, nagy vergődéssel igyekezett kiszabadulni. Társai szomorú bugással repültek szét.
Repülvést mentem haza. Repített az öröm, aminél nagyobbat azóta sem éreztem. A tornácon apám, anyám zokogott egymásra borulva. Úgy megijedtem, hogy nem mertem eléjük kerülni. Lassan sompolyogtam be a konyhára. A dada a küszöbön sírdogált.
- Rossz fiú, ilyenkor kell hazajönni?! Margitka haldoklik.
Hallottam is, nem is, amit mond, rohantam be a szobába nagy ujjongva:
- Megvan, megvan!
A húgom hörögve hánykolódott kis fehér ágyán. Arca olyan volt, mint a láng, pedig a nyitott ablakon tódult befelé a hűvös esti levegő. Felém fordította bágyadt szemét.
- Mi van meg?
- A pillangókirály.
Hirtelen fölvillant a tekintete.
- Mutasd meg, bácsikám! Add nekem, bácsikám!
A világ egyet fordult velem. Istenkém, ha odaadom neki a pillangót, forró kezével mind leveri a tündöklő porát. Behasítja a szárnyát. Tán még a koronáját is letöri. De mikor olyan szívrehatóan könyörög.
- Hát nem szereted Margitkát? Nem adod ide?
Nagyot sóhajtottam, és lesoványodott kis kezébe tettem a lepkét.
- Nagyon vigyázz rá, az Isten áldjon meg. Most már add vissza, ha megnézted.
Nézte, nézte a gyönyörű teremtést, szelíden megsimogatta, aztán a tenyerébe fektette, és földobta a levegőbe.
- Eredj haza, szegény pillangókirály, a magad országába. Mért bántanának téged, mikor te se bántasz senkit.
Azzal befordult a fal felé. Én elsikoltottam magam, de már hiába. A pillangókirály nekivágott egyenesen az ablaknak, és úgy kilibbent rajta, hogy azt se láttam, merre száll.
Azt hittem, meghasad a szívem. Behúzódtam a sarokba haragos-dacosan, s ki nem mozdultam volna onnan a világért. Margitkát elővette a láz, sírt, kiabált, félrebeszélt, kis testét egyre jobban gyújtogatta a forróság. Apa, anya, orvos bácsi egyre rakosgatta rá a jeges borogatást, de nem használt semmi. Édesanyánk elájult, átvitték a másik szobába, átment vele apa is, az orvos is. Magam maradtam a beteggel.
Egyszerre valami zúgást hallok az ablak felől. Odatekintek, hát látom ám, hogy visszajött a pillangókirály. De nem egyedül, hanem egész országa népével. Nagy pávaszemek, rókapillék, gyászpillék, tarka szárnyú szenderek százával jöttek, tódultak be az ablakon. Legelöl a koronás pillangókirály. Odaszálltak Margitka fölé, s harmatos szárnyukkal elkezdték legyezni, hűsíteni. A pillangókirály a szeme fölé repült, s addig legyezgette, cirógatta, míg szép csendesen le nem csukódott. Akkor aztán zümmögtek, búgtak szelíden, lágyan, s egyenként kirepültek az ablakon. Utoljára maradt a pillangókirály.
Mire apa bejött, Margitka nyugodtan, csendesen aludt. Még mosolygott is álmában, valami nagyon szépet álmodhatott. Reggelre nem volt semmi baja se. Pár nap múlva már virágot is szedett anyukának.
Én sohase mondtam el senkinek, mit láttam azon az éjszakán, de azóta többet sohase fogtam pillangót. Még ma is, ha törött szárnyú lepkét látok az út porában, mindig fölemelem, és fölteszem valami faágra. Hátha meggyógyul, mint ahogy az én húgom meggyógyult.

Anyák napja

    

  Egy nő attól lesz anyává, hogy gyermeket hoz a világra.

Jómagam négy gyermeknek adtam életet.

   Anyák napján először is Őket, a gyermekeimet szeretném köszönteni, hiszen általuk lettem anya…

Nem mindig sikerült jó anyának lennem, de próbálkoztam…Több-kevesebb sikerrel…

     Egy anyának sok dolga van…

A legfőbb dolga, hogy ANYA legyen….aki életet ad, gondoz, ápol, tanít, jutalmaz, fegyelmez, játszik. Mesét olvas,… mond… esetleg ír..

Gyermekeim egyik kedvenc meséjével köszönöm nekik, hogy anyává tettek!

 

                            A két kis barát.

  Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Annak az erdőnek a szélén élt egy szegény ember a feleségével és gyermekével. Nem volt egyéb gazdagságuk, csak egy soványka kismalac.

   Reggelente kiengedték és a kis malacka azt eszegette egész nap, amit az erdőben talált.

Egy napon a kismalac olyan messze ment az erdő bokrai között, hogy eltévedt.

Bármerre nézelődött, semerre sem találta a hazavezető utat. Búsan leült egy vakondtúrásra és csendesen sírni kezdett. Maszatos pofikáján esőként peregtek a könnyek. Lassan beesteledett és ő egyre szomorúbb lett.

  Egyszer csak a közeli fa mögül egy aprócska tüskés állatka bújt elő.

      - Szervusz! Te ki vagy és miért sírsz? – kérdezte.

      - Röfi vagyok, a kismalac. Azért sírok, mert eltévedtem.

      - No, ne sírj! Én Tüsi vagyok, a kis sün. Tudod mit? Legyünk barátok! Már sötét van, az utat nem találjuk meg, de gyere velem.

Azzal elindult a malacka előtt, aki óvatosan követte. Nem sokára egy hatalmas vadrózsabokor elé értek.

- Itt vigyázz, nehogy a tövisek megszurkáljanak! – szólt Tüsi.

Széthajtotta a szúrós ágakat, mely mögött egy tágas barlang volt.

-         Gyere beljebb és ne félj! Itt megleszünk reggelig, s akkor hazakísérlek.

Megvacsoráztak, megmosakodtak, beszélgettek még egy kicsit, s utána lefeküdtek aludni.

Reggel madárcsicsergésre ébredtek. Röfi nagyot nyújtózott, majd fürgén kibújt az ágyból. Sietve megreggeliztek és elindultak a harmatos erdőbe, megkeresni az utat, ami az erdő széléhez vezetett. Hamarosan meg is találták.

Röfi hálálkodva mondott köszönetet Tüsinek az éjszakai szállásért és a finom ennivalóért.

Tüsi szerényen csak ennyit mondott:

- Ne köszönj semmit, hisz barátok vagyunk. Tudod, az őszinte barátságnál nincs szebb a világon. Biztosan te is megtetted volna értem ugyanezt. S ki tudja, talán még te is fogsz egyszer segíteni rajtam!

Azzal elbúcsúztak egymástól. Röfi boldog visítozással szaladt a ház felé, ahol a szegény ember már azt hitte, hogy egyetlen vagyonkájuk a farkas vacsorája lett.

A gyerekek is megörültek nagyon, hogy kis kedvencük hazatért. Röfi saját nyelvén próbálta elmesélni kalandját, amit persze senki sem értett.

  Néhány nap múlva a kismalac ismét az erdő csemegéit szedegette, amikor ismerős hangot hallott: sírást-jajgatást. Elindult a hang irányába és szörnyű meglepetésére Tüsit látta ott, egy rókacsapda foglyaként. Szegény kis süni figyelmetlen volt és az egyik első lábát becsípte és eltörte a csapda.

Röfi rögtön odasietett és teljes erejével szétfeszítette a csapdát. Óvatos mozdulattal kiemelte kis barátja törött lábát. Két apró faágból és szederindából sínt készített a süni lábára. Gyengéden csinálta, hogy barátjának minél kevesebb fájdalmat okozzon. Azután ágakból és falevelekből aprócska hordágyat is csinált.

- Jajj, de jó hogy erre jártál, de jó, hogy rám találtál! Nem is tudom, mi lett volna velem nélküled!

- Ne hálálkodj, hisz te mondtad, hogy az őszinte barátságnál nincs szebb a világon! De most már ne mozogj annyit! Feküdj ide óvatosan, s hazahúzlak.

Felsegítette sünit a hordágyra. Amint mondta, úgy is tett. A már jól ismert vadrózsabokornál leemelte barátját és bevitte a barlangba. Vigyáznia kellett, hogy süni tüskéi meg ne szurkálják, ne történjen baj.

Odabent finom mozdulattal letette az ágyra. Enni-inni is készített a csöppnyi szekrénykére, hogy süninek ne kelljen felkelnie. Azután elköszönt, s megígérte, hogy másnap újra eljön.

- Csak aztán el ne tévedj! – mókázott vele süni.

- Másnap hatalmas kosár friss bogyóval és egy csokor mezei virággal el is jött a kismalac. És így is tett még jó néhány napig.

Tüsi hamarosan teljesen felépült.

Aztán egy szép napon együtt elmentek Röfiék házához. A gyerekek nagy örömmel fogadták a kis sünit is. Boldog játszadozással teltek a napok és mind a ketten örültek, hogy ilyen jó barátok lettek. A gyerekek is megosztották velük jókedvüket.

Még ma is vidáman játszadoznának, ha azóta meg nem nőttek volna!

   

A szelén fontossága

A szelén két alapvető tulajdonsága a kitűnő antioxidatív hatása és az a jótékony képessége, hogy a nehézfémeket magához köti. Mindkét funkció védi a testi sejteket a szabad gyökök támadásától, és erősíti a szervezet védekezőképességét. Így a kielégítő szelénellátás nagyon sok betegségtől megóvhat. Sajnos azonban ma a legtöbb embernek messzemenő következményekkel járó, nyilvánvaló szelénhiánya van.

Elterjedt a szelénhiány

A szelén egy esszenciális nyomelem, ami azt jelenti, hogy egyrészt létfontosságú, másrészt csak nyomokban van rá szüksége a szervezetünknek. Mindenesetre ezt a csekély mennyiséget rendszeresen be kell vinni a táplálékon keresztül, mivel a szervezet a szelént nem képes maga előállítani. Kizárólag a növények képesek a föld mélyén található szervetlen szelént a gyökereiken keresztül felvenni és tárolni. Mi végül ezeknek a növényeknek a fogyasztása révén jutunk szerves szelénhez, és így fedezhetjük szervezetünk szelénszükségletét. Ennek előfeltétele azonban, hogy a növények szelénben gazdag talajban fejlődhessenek. Ma azonban ez ritka eset, mert Közép- és Észak-Európa számos területén, valamint a világ sok más régiójában a talajok ijesztően szegények szelénben. Mivel az emberek szelénben szegény növényeket fogyasztanak, nem csoda, hogy a szelénhiány általánosan elterjedt jelenség.

A szelén nélkülözhetetlen az egészséghez

A szelén különböző koncentrációban szervezetünk minden szervében és szövetében megtalálható. Szelénhiánynál automatikusan a szelénkészlet újrafelosztására kerül sor. A kevés rendelkezésre álló szelén elsősorban azokba a szövetekbe és szervekbe épül be, amelyek a létfontosságú funkciók fenntartását szolgálják. Ide tartozik főként a hipofízis, a tobozmirigy, a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, a hasnyálmirigy és a mellékvesék. De a nemi szerveket és a központi idegrendszert is feltétlenül el kell látni szelénnel, hogy megfelelően működhessenek. Ez világossá teszi, milyen fontos a szelén minimálisan szükséges mennyisége ellenére a szervezet egészségének megőrzéséhez.

A szelén védi az összes sejtet

A szelén a legfontosabb antioxidánsokhoz tartozik, amelyek a szervezetet védik a veszélyes szabad gyököktől. A szabad gyökök először a sejtfalakat támadják meg, majd a sejt belsejébe jutnak, végül elpusztítják az egész sejtet. Ez a legkülönbözőbb betegségek kezdete. A szembetegségek, a szív-érrendszeri betegségek és a daganat éppúgy ide tartozik, mint a szklerózis multiplex és a Parkinson-, az Alzheimer-kór és sok egyéb. A krónikus gyulladásos folyamatokkal együtt járó betegségeket – mint amilyen pl. az ízületi gyulladás, a fekélyes vastagbélgyulladás, a pajzsmirigygyulladás stb. – a szabad gyökök tartják fenn, mivel újra és újra új gyulladásokat váltanak ki.

Így fedezhetjük szelénszükségletünket

Integráljunk étrendünkbe lehetőleg sok szelénben gazdag élelmiszert. A legjobb növényi szelénforrásokhoz tartozik a paradió, a kókuszdió, a kókuszolaj, a kókusztej, valamint a szezám. De a hüvelyesek, a fokhagyma, a vargánya, a napraforgómag, a köles és a teljes kiőrlésű termékek is jó szelénforrások. Az állati eredetű táplálékok közül a marha-, borjú- és csirkehús, a tojássárgája, a hering, a homár, a tonhal és a pisztráng számít jó szelénforrásnak.

Gyógynövényekkel májunk jó működéséért.

A máj felelős a vér méreganyagoktól való megszűréséért és a salakanyagok anyagcsere funkciók útján történő karbamiddá alakításáért, amely a vizelettel kiürül  a szervezetből. Epét termel, amely segíti a zsírok és szénhidrátok emésztését.                                                                                                                                          Minél súlyosabb a májprobléma, annál inkább ajánlott alkalmazni ezeket a gyógynövényeket. A máj egészségének fenntartására egy kettő rendszeres használatát érdemes megfontolni.

1, Máriatövis (szamárkóró): Ez a leginkább ajánlott gyógynövény a máj táplálására és annak megóvására a mindennapi méreganyagoktól. Máriatövis kapszulában vagy kivonatként is hozzáférhető, sylimarin, amely a magvakban található aktív összetevő (hatóanyag).
A máriatövis a százszorszépek családjába tartozó virágzó növény, őshonos Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Klinikailag bizonyított, hogy javítja a májfunkciót és gyógyítja a májkárosodást. A standard 80 %-os sylmarin tabletta és kivonat formájában kapható, 100-1000 mg-os dózisban ajánlott.                                                                                                                                                             Májproblémával küzdők esetén napi háromszor 300 mg az ajánlott mennyiség. Akár a máj gyógyítására, akár védelmére használják, a máriatövist annyi ideig lehet szedni, ameddig csak akarjuk. A legjobbak a máriatövis magjából otthon is elkészíthető forrázat.
2, Pitypang: egy másik biztonságos májműködést segítő gyógynövény, időnként máriatövissel keverik kapszulákban, mely tökéletes kombináció. Mások inkább a kivonatokat és a pitypang teát kedvelik.  Azok a furcsa gyökerek kis sárga virágokkal, amelyekre sokan panaszkodnak, ha megjelennek a pázsiton, valójában pitypangok.
Amellett, hogy a legfontosabb vitaminok forrása, a növény tele van vassal, káliummal és cinkkel is. Legfontosabb funkciója az epetermelés stimulációja, elősegítve a híg világos epe termelődését.
3, Burdock gyökér: könnyen lehet belőle teákat készíteni, az ayurvedikus orvoslásban kedvelt vértisztító.
Stimulálja az epeáramlást, miközben segíti a májsejtek regenerációját. A kis burdock gyökér darabok ideálisak forrázatok előállításához. Hagyjuk, hogy a gyökér megduzzadjon a beáztatás során.
4, Articsóka (cynarin): ez a gyógynövény is segíti az epetermelést és áramlást. Segíti megelőzni az epekövek kialakulását. Szárított levelek, vagy szárított levelek és virágok kombinációját használják oldatként.
5, Kurkuma (curcumin): Ez a legismertebb és leginkább (klinikailag) tesztelt gyógynövény gyulladásokra. Mivel a legtöbb májbetegség gyulladásos, bölcs dolog alkalmazni bármilyen májgyógyító kúrában.
Kapszulák készen kaphatóak, de a maximális felszívódás érdekében azokat vegyük meg, amelyekben piperin is van, a fekete bors egy aktív összetevője, amely segít tápanyagokat kinyerni az ételekből.
Mások azt ajánlják, hogy ürítsük ki a kapszulát és keverjük extra szűz olívaolajba, majd hajtsuk le. Hagyományosan felmelegített zsírral szokás keverni, mint a tej vagy a kókuszolaj, hogy növeljük a kurkuma szervezet számára történő felhasználhatóságát. Májvédő hatású a szénhidrátokban dús, étrend,a rövid és közepes szénláncú olajokban gazdag(kókusz olaj), és a fermentált fehérjék (pl. sajtok, kefir, joghurt).

Húsvét

Minden kedves Látogatómnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Önmagunkért - magnéziummal.

     A magnéziumhiány megakadályozza a fogyást. Optimáljuk tehát magnéziumszintünket, és legyünk végre karcsúak.

A magnéziumhiány hizlal

Ha a szervezetben hiányoznak az ásványi anyagok, amelyek a manapság előnyben részesített iparilag feldolgozott élelmiszerekben már nincsenek jelen, akkor gyakran léphetnek fel szabályos evési rohamok. Ezek gyakran csak az ásványi anyagok, pl. a magnézium iránti igényt fejezik ki. Tehát egyre több feldolgozott élelmiszert és üres kalóriát eszünk, melyek növelik súlyunkat, de a tápanyagok iránti szükségletünket nem elégítik ki. Ez azonban csak a kezdet. A magnéziumhiánynak sokkal nagyobb horderejű következményei vannak – nemcsak a testsúlyra, hanem az egész anyagcserére.

A magnézium gátolja a zsírbontást

A magnézium és a B-komplex vitaminjai szorosan együttműködnek, hogy a fehérjék, zsírok és szénhidrátok emésztését, felszívódását és hasznosítását szabályozzák. Speciális enzimeket aktiválnak. Ha hiányzik a magnézium, vagy egyszerűen túl kevés áll rendelkezésre, az a táplálék hiányos feldolgozásához vezet. Ennek eredményeként különböző panaszok léphetnek fel. Ide tartozik elsősorban a vércukor-ingadozás, amely előbb vagy utóbb túlsúlyhoz vezethet. A tartósan megemelkedett vércukorszint ezen kívül szöveti károsodásokat okozhat az idegekben és az erekben is. Nő a szívbetegségek rizikója. A szövetek helyreállításához megint csak magnéziumra lenne szükség…

A magnézium blokkolja a hizlaló géneket

Miután felfedezték a hizlaló géneket, sokan azt hiszik, a túlsúly örökletes, és semmit nem tudnak tenni ellene. A dolgoknak ez a nézete nagyon kényelmes, mert így tovább lehet folytatni a rossz hizlaló szokásainkat, miközben a géneket tesszük felelőssé a túlsúlyért. Állatkísérletek azonban kimutatták, hogy csak azoknál az egereknél aktiválódtak az elhízásért felelős gének, akik nem kaptak elegendő B-vitamint. Ha azonban elég B-vitaminnal látták el őket, akkor karcsúak maradtak, illetve azokká váltak. A B-vitaminok viszont csak akkor képesek aktívan részt venni az anyagcsere-folyamatban, ha a magnézium is jelen van. Magnézium nélkül a B-vitaminok tehetetlenek, és nem képesek befolyásolni a géneket. Azaz elegendő magnézium jelenlétében a hizlaló gének nem aktiválódnak, és könnyűszerrel karcsúak maradhatunk, illetve lehetünk akkor is, ha hizlaló génekkel rendelkezünk.

A hasi zsírpárnánk egyik legfőbb ellensége is egy magnéziumenzim segítségével jön létre. A szintetizálás képessége nagymértékben csökken, ahogy a magnézium hiányozni kezd a szervezetből, és annál nehezebb lesz elveszíteni a zsírt a hasi és csípőtájékról. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fogyókúrák csődöt mondanak, ha nem kerül napról napra elegendő mennyiségű magnézium az étrendbe.

Magnézium az élelmiszerekben

Túlsúly esetén tehát rendkívül fontos a magnéziumellátás optimálása. Magnéziumban gazdag élelmiszerek például az amarant, a quinoa, a tengeri alga, a tökmag, a napraforgómag, a mandula, a szárított gyümölcsök (pl. banán), a dióban, a mogyoróban, a fiatal fejes salátában és a leveles zöldségekben különösen sok a magnézium. Ugyanez érvényes a hüvelyesekre, például a szójababra, a borsóra vagy a lencsére. A banán, a burgonya, a paradicsom, valamint a tengeri halak és a tenger gyümölcsei is sok karcsúsító hatású magnéziumot tartalmaznak, így ezekkel is érdemes minél gyakrabban kiegészítened étrendedet.

A szívnek is magnéziumra van szüksége:

Az emberi szív hajnaltól napestig minden pillanatban robotol: 70-szer ver percenként, százezerszer naponta. Ahhoz, hogy meg tudjon birkózni ezzel a hatalmas erőfeszítéssel, óriási mennyiségű tüzelőanyagra van szüksége. Az azonnal elillanó, lobbanékony glükóz nem elegendő, vastag széntéglákra van szüksége, valódi zsírmolekulákra. Ahhoz, hogy teljesen el tudja fűteni ezeket, a szívizomsejteknek természetesen sok kicsi energiaégető kamrára, mitokondriumra is szüksége van. Azok pedig ismét csak magnéziumot igényelnek. Ez az ásvány gondoskodik a hormonális és az idegingerek révén az állandó szívverésről, következésképp meg is előzi a szívritmuszavarokat, továbbá vérnyomás-szabályozóként és -csökkentőként hat, illetve aktívan részt vesz a sejtlégzés folyamatában, ezáltal pedig az energianyerésben.